Közelebb, vagy távolabb jutottunk a "Laboratóriumnak" tekintett Ausztria-hoz? (3)

Közelebb, vagy távolabb jutottunk a "Laboratóriumnak" tekintett Ausztria-hoz?

3.rész - Goldegg kastély, Rauristal

Tartalomjegyzék a további részekről (két nap, két úti-programról fogok még beszámolni, mindkettő csodás (szépséges) hely volt:

1. Kiutazás (indító fő-bejegyzés)
2. Maria Kirchental + Németország Rossfeld Panorámastrasse
3. Goldegg kastély + Rauristal
4. Hazautazás - új útvonalon (alul) Villach/Klágenfurt/Graz felé, Határátlépés Heiligenkreutz (Szentgotthard és 8.sz. főút)

Videó lejátszási lista a teljes sorozat összes videóját (fogja) tartalmazni)

Rauristalban, egy magántulajdonú tavacska, ami tele volt pisztráng növendékekkel.

Eljutottunk a 3.-dik napig, na ma hová és merre?

Az időjárás jónak mutatkozott, bár reggel 9 fok volt, de napközre 22-24 fokot jeleztek az időjósok (3Sat PanoramaTV). Végül azt találtuk ki, hogy nézzük meg a Goldegg-ben lévő kastélyt, majd utána járjuk végig a Rauristal völgyet, melynek a végében van egy fizetős (MAUT) strasse is: Kolm Saigurn, amire érvényes a Sommer Card Hohetauern kedvezménykártyánk (ingyenes belépés). Az ebédeléshez valahol a Rauristálban keresünk Gasthof-ot.

Korábban ( a kastélyban volt vagy 20 éve, a Rauristal-ban vagy 10 éve) már jártunk a kinézett úti céloknál. A kastély akkor Múzeumnak adott helyet, az Interneten mosst is látszott, van benne néhány helység, ahol Heimat Múzeum látogatható, de alapvetően rendezvényhelyszínkét használják.

A Rauristal-ban egy felvonóval felmentünk a hegyre, ahol élménypark volt, többek között arany mosás kipróbálására is volt lehetőség. A völgy végében (akkor még nem volt fizetős út) volt egy nagy parkoló, ahonnan tovább csak gyalogosan lehetett tovább mászkálni, de amikor ott voltunk éppen jött egy hatalmas viharfelhő, így aztán akkor visszaindultunk a völgyből.

10.rész, Schloss Goldegg

Az útvonal  a Schloss Goldegg-i kastélyhoz már ismert útvonalon a 311.sz. főúton jutottunk el, egy mellékútra letérve. Az úti-videóban, csak a mellékutat szerkesztettem be.

A kastélyhoz érve a parkolóban letettem az autót, onnan gyalog kellett felmenni a várkastélyhoz, ami nem volt egyszerű feladat a feleségemnek egyáltalán nem. Tájékoztató (eligazító) tábla mindössze a Schloss Cafe-t mutatta, a Múzeum bejárata reklámozva nem volt. Belépve a belső udvarra a kávézó mellett a falon találtam egy táblát, amire ki volt írva, hogy múzeum:

A múzeumot jelölő tábla.

Az ajtó mögött csigalépcső vezetett fel az I. emeletre, ott vasrács zárta le a bejáratot, mellette volt egy kapcsoló-féle, talán csengő, de nem volt mellé írva semmi sem. Lépcsőzés szoba sem jöhet a feleségemnek, így a további felfedezésről lemondtam. Az udvaron, volt egy másik ajtó, ami tárva-nyitva volt, belépve egy hölgy kérdezte, hogy melyik rendezvényre érkeztünk (3 szeminárium is meg volt hirdetve az ajtó előtt. Kérdeztem, hogy a Múzeum bejáratát hol találjuk, nem tudja, volt a válasz.

Dolgunk végezetlenül elindultunk kifelé a várkastély bejárata felé, a kapualjban találtam egy táblát, amin az épület volt felrajzolva, ahol rátaláltam a Múzeumra, amelyet a II. emeletre volt jelölve, és volt egy lift is jelölve. Megtaláltuk a liftet, felmentünk a II. emeletre a lifttel, de ott csak rácsos ajtók volt, de bejárat a Múzeumba sehol.

Tehát a Múzeumba nem jutottunk be, kisétálva a Várkastélyból, elsétáltunk az épület mögé, ahol temető volt, a szélén templommal, a templom nyitva volt, így benéztünk.

Amikor a kastély parkolóból indultunk volna jött a Google-tól egy értesítés:

Gratulál a Google, hogy a kastély kategóriában a véleményt írok 10%-ba kerültem (világviszonylatban!)

A sikertelen várkastély látogatás után elindultunk (visszafelé a 311.sz. főúton), hogy bejárjuk a Raurisertal-at. Nem a "főbejáraton" közelítettük meg, a Waze egy átvágó mellékúton vezetett el a Raurisertal bejáratához, ahol bizony a völgy feltárult, csodás kilátást nyújtva az utazónak.

11.rész, Raurisertal-1

A Rauristal valami csodaszép, persze a szép fogalma mindenkinek más-más tartalmat jelent, de aki a természetet szereti/kedveli, biztosan szeretni fogja a látványt!

12.rész, Raurisertal-2

Útközben egy kis tavacskát láttunk, megálltam, hogy megnézzem. Ez egy mesterséges kis magán tavacska volt, a partján vendégház, a látottakból arra gondoltam, hogy ez egy magán horgász paradicsom. A tó telis-tele volt pisztrángokkal, a víz folyamatosan cserélődött egy forrásvízből, ami úgy volt bevezetve a tóba, hogy egyben a víz oxigén ellátását is megoldotta. Csodás látvány volt, a háttérbe a hegyekkel és ezek visszatükröződésével a vízben, olyan giccsesnek tűnt, pedig valóságos volt.

A tavacska tele volt pisztrángokkal!

Tovább autóztunk a csodás völgyben és bámultuk a szépséget!

13.rész, Raurisertal-3

Eljutottunk a fizető (MAUT) kapuhoz, a belépés ingyenes volt, köszönhetően a Sommer Card-nak.

14.rész, Raurisertal-4

Felautóztunk a MAUT útszakaszont, a végében sorompó, áthaladni, csak engedéllyel (buszok/taxik), előtte nagy méretű ingyenes parkoló. Innen lehet tovább gyalogolva feljebb mászni. A gyaloglást kihagytuk és elindultunk visszafelé, hiszen már jócskán ebéd idő volt, hogy egy Gasthof-ot keressünk.

Nem is kellett sokáig autózni, a fizetőkapuk után rögtön rá is találtunk.

Megebédeltünk az Alpengasthof Bodenhaus-ban.

Szuper volt az étlap és a választék, amit választottunk az 2 féle méretben volt: kicsi és nagy, továbbá 2 féle körettel: rizs, vagy sült krumpli, Maga az étel: húspogácsa (1, vagy 2), és gombás szósszal, mégpedig erdei gombákkal, nagyon finom volt, bankkártyás fizetéssel, gyors és udvarias kiszolgálással. Itt a vendég volt a fontos!

Tele hassal máris még szebb lett minden, elindultunk visszafelé a Raurisertal-ban visszafelé, egészen a szállásunkig. Visszafelé egészen más arcát mutatta a völgy, ezért a vissza utat is bemutatom videón.

15.rész, Raurisertal-5

Kora délután értünk vissza a szálláshelyre, kényelembe helyeztük magunkat a balkonon és élveztük a nap hátralévő részét, egészen addig, míg a Nap le nem bukott a hegyek mögött, bizony ekkor már hideg volt, és mivel még nincs Tél-i szezon, így a szoba is fűtetlen volt, bizony nyakig be kellett takarózni.