Rádiómúzeum - Kismaros (2023.12.17.)
Utolsó módosítás: 2024.01.18. 07:30Rossz helyen jelent meg, így ide áthoztam)
"Értesítem a kedves látogatókat, érdeklődőket, hogy a Rádiómúzeum új és egyben a végleges helyére költözött és megnyitott.A cím: Kismaros, Kossuth út 43., vasút állomástól kb. 250-re található."
Több évvel ezelőtt még a régi helyén tervbe vettem, hogy megnézem, aztán bezárt, új helyre költözött, ott építési munkák kezdődtem, és talán 2 év elteltével újra nyitott, na most tényleg felkerestem, nehogy lemaradjak róla.Gyerekkoromban 1957-58, amikor továbbtanulást kellett választanom, az elektrotechnika volt az érdeklődi köröm, a fotós hobbin kívül, ezért a Kandó Kálmán technikumba jelentkeztem, felvételim nem volt sikeres, elutasítottak, helyette így az Eötvös Lóránd Acél- és Vasszerkezeti technikumot végeztem el, viszont az elektronika továbbra is az érdeklődési körömben maradt, és sok mindent építettem/készítettem elektronikával: pelenkaőr, termosztásos automata hősugárzós fűtést, rádiókat, erősítőket, de ezek már csupán hobbiként keletkeztek. Acélszerkezet 3 évig volt az életemben, a Csepel Vas-, és Fémművek Központi Tervező Irodájában kezdtem a technikusi életet, mint technikus szerkesztő. Aztán jött a katonaság, itt híradós képzést kaptam, majd átpártoltam az Informatikára, amit lyukkártya/lyukszalag és szorter/táblázó gépkezelőként kezdtem, majd nagygép (Siemens) és rendszerszervező és programozóként folytattam, 1992-től pedig egyéni vállalkozóként programozással, adatfeldolgozással foglalkoztam, ........
Szóval a rádiók a régi hobbimhoz szorosan kapcsolódnak, na így került sor a Rádiómúzeum meglátogatására. Sok-sok ismert berendezést láthattam, többek között az első zsebrádiómat, 1960 körül. Ez a Finommechanikai Vállalat készítette, csöves berendezés volt, Anód/Fűtés telepről üzemelt, és 1 sávos, középhullámú vevő volt.
A múzeum anyagából, a teljesség igénye nélkül néhány darabot bemutatok.Kérlek támogasd a Rádiómúzeumot működtető Alapítványt
A támogatásoddal a Rádiómúzeum létezését segíted!
Gyerekkoromban 1957-58, amikor továbbtanulást kellett választanom, az elektrotechnika volt az érdeklődi köröm, a fotós hobbin kívül, ezért a Kandó Kálmán technikumba jelentkeztem, felvételim nem volt sikeres, elutasítottak, helyette így az Eötvös Lóránd Acél- és Vasszerkezeti technikumot végeztem el, viszont az elektronika továbbra is az érdeklődési körömben maradt, és sok mindent építettem/készítettem elektronikával: pelenkaőr, termosztásos automata hősugárzós fűtést, rádiókat, erősítőket, de ezek már csupán hobbiként keletkeztek. Acélszerkezet 3 évig volt az életemben, a Csepel Vas-, és Fémművek Központi Tervező Irodájában kezdtem a technikusi életet, mint technikus szerkesztő. Aztán jött a katonaság, itt híradós képzést kaptam, majd átpártoltam az Informatikára, amit lyukkártya/lyukszalag és szorter/táblázó gépkezelőként kezdtem, majd nagygép (Siemens) és rendszerszervező és programozóként folytattam, 1992-től pedig egyéni vállalkozóként programozással, adatfeldolgozással foglalkoztam, ........
Szóval a rádiók a régi hobbimhoz szorosan kapcsolódnak, na így került sor a Rádiómúzeum meglátogatására. Sok-sok ismert berendezést láthattam, többek között az első zsebrádiómat, 1960 körül. Ez a Finommechanikai Vállalat készítette, csöves berendezés volt, Anód/Fűtés telepről üzemelt, és 1 sávos, középhullámú vevő volt.
A múzeum anyagából, a teljesség igénye nélkül néhány darabot bemutatok.
Kérlek támogasd a Rádiómúzeumot működtető Alapítványt
A támogatásoddal a Rádiómúzeum létezését segíted!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése