Folytatás 2.rész - Régmúlt (1944-1958)

1944. május 11-én láttam meg a napvilágot, mit is irkálok itt össze-vissza, hiszen Soroksáron születtem, éppen akkor, amikor szőnyegbobázás miatt légi riadó volt, így Édesanyámat egy teknőben vitték át a szomszéd pincéjébe és a bombázás alatt születtem meg, hol volt a pincében napvilág? sehol.

A családom, ahová belecsöppentem újszülöttként, Soroksáron éltünk, egy családi házban, a tulajdonos a Nagymamám volt, aki a férjét az I. Világháborúban vesztette el. Akkor egy fiú tervérem (Béla), aki akkor már 12 éves volt.

Nem írok róla külön, de a II. Világháború következtében az ország romokban (épületek, utak, hidak, gazdaság), amit újjá kellett építeni, a Nyugat ehhez semmiféle támogatást nem adott, ezt a saját népünknek kellett elvégezni!

A múlt ezen részé közvetlenül nem tudom felidézni, ezért a Google keresőt hívtam segítségül és íme, mult-kor.hu:

"A második világháború kitörése után Magyarország a fegyveres semlegesség politikáját követte, de a revízió áraként a mozgástér egyre szűkült, és Jugoszlávia német lerohanása idején, 1941 tavaszán a konfliktus már nem volt elkerülhető. Az ország 1941 júniusában belépett a háborúba, és a szovjet frontra küldte a tragikus sorsú 2. magyar hadsereget. Itt szolgált fia, Horthy István, a kormányzó-helyettes, aki 1942 nyarán repülőgépének máig tisztázatlan okból történt lezuhanása miatt meghalt. Horthy támogatta a Kállay-kormány hintapolitikáját, a titkos béketapogatózásokról azonban a németek is tudomást szereztek.

A kormányzót Klessheimbe hívták tárgyalni, hogy ne tudja megakadályozni az ország 1944. március 19-i német megszállását. Az év során még sikerült lemondatnia a feltétlen németbarát Sztójay Dömét, helyére Lakatos Gézát nevezte ki, majd nyáron – külső nyomásnak is eleget téve – leállította a budapesti zsidók deportálását. Horthy támogatta az 1944. októberi elvetélt kiugrási kísérletet, de miután a Gestapo elrabolta Miklós fiát, október 16-án aláírta lemondását, és átadta a hatalmat a nyilas „nemzetvezető” Szálasi Ferencnek.

A háború során – az átmenetileg megnövekedett területű Magyarországon, a különböző hadszíntereken és koncentrációs táborokban – az emberáldozat mintegy 900 ezerre tehető, közülük 500 ezer volt zsidó. Az 1946-ban készített összegzés szerint a háborús károk összege 22 milliárd pengő, azaz az 1938. évi nemzeti jövedelem mintegy ötszöröse volt, a nemzeti vagyon nagyjából negyven százaléka semmisült meg.

A viták máig zajlanak arról, hogy április 4. a felszabadulást vagy a megszállást jelenti-e. A Vörös Hadsereg átvonulása az országon erőszakkal járt, százezreket hurcoltak el “málenkij robotra”, és a szovjet haderő jelenléte újabb diktatúrát, a kommunista hatalomátvételt készítette elő – ugyanakkor kiűzték a megszálló németeket, véget vetettek a nyilas rémuralomnak és a második világháború borzalmainak."

Az első emlékeim 1951-ből származnak és egyre halványulnak!

1956 Ősze. Osztálykirándulás volt 1956. október 22-én Hűvösvölgybe. Akkor ilyen iskolai kirándulások úgy történtek, hogy felszálltunk (külön kocsikban) a Soroksári HÉV-re, elutaztunk a Vágóhíd-i végállomáshoz, ott átültettek a sárga villamosra, amely átszállások (ma úgy mondják "fonódó villamosjárat", ugye semmi új a nap alatt!) nélkül elvitte az osztályokat Hűvösvölgybe. Egész napos játék a Nagyrét-en, aztán elindultunk késő délután hazafelé. A belvároson keresztül haladva, mindenhol vonuló tömeg. Este pedig már lövések, majd a forradalom (?) napjai/hetei következtek.

Édesapám ebben az időben a Soroksári pártszervezet titkára volt társadalmi munkában. Október 25-én Édesapám elindult otthonról, de nem jutott csak a szomszéd házig, mivel a szomszéd nagyobbik fia "Nemzetőr" karszalaggal, vállán karabéllyal megállította, és bekísérte a főtéren lévő tanácsházára (ez volt a főhadiszállás), az ott lévő főnök a ház első emeleti erkélyére kitessékelte és lekiáltott a tömegnek: "kéritek?", csend volt a válasz, így nem koncolták fel ott helyben (mint ahogy máshol bizony előfordult!), elengedték. Hazajőve, a család összecsomagolt és Édesanyám szövőgyári munkás barátnőjéhez költöztünk át és ott húztuk meg magunkat a közállapotok normalizálásáig.

1956 eseményeit átlépem, nem részletezem, bár lenne mit leírni és az nem egészen ugyanaz lenne, mint amit tanítanak manapság.

Legyen ennyi a wikipedia.hu, ha valaki érdeklődik és utána keresgél, találhat történeteket, amik vagy igazak, vagy sem (hallomások/elbeszélések), olyanok állítanak sok mindent, akik akkor még nem is éltek, vagy olyan kicsik voltak, hogy nem emlékezhetnek!

"Az 1956-os forradalom és szabadságharc, vagy az 1956-os népfelkelés Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca,[2][3] amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.[4]

Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt, amely október 30-án a pártház elfoglalásával végül győzött.[5] Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én hajnalban a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. A honvédségi laktanyák, repülőterek a Szovjet Hadsereg egységeinek gyűrűjébe kerültek.[6] Az aránytalanul nagy túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi forradalma így végül elbukott.

A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el.[7] A forradalom következményeként hozzávetőleg 176 ezer,[8] más adatok alapján mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot, túlnyomó többségük Ausztria felé menekülve.[9]"