Szülőfalum = Soroksár, elhagyva 58 éve, nagyon-nagyon megváltozott (beépült)

58 éve, hogy elköltöztem a szülőfalimból, Soroksár-ból. Néhány éve átautóztam rajta, és 1 hónapja meglátogattam a Nagyboldogasszony katolikus templomot, egy "templomséta" keretében, ma pedig felkerestem 2 konkrét helyet:

Molnár sziget - Az Én időmben (1965), teljesen lakatlan sziget volt, ma beépítve, utcákkal, házakkal.
Táling nevű helyet, ahol gyerekkoromban 1958-1962 között fördőhelyünk volt a patakban. a patak felett ívelő vasúti és közúti híd között, ma alig találtam oda, és nem ismertem rá a helyre!
Az utcánk (Fakopács, volt Jókai) annyit változott, hogy aszfaltos lett a földes, sárhalmaz, az utca 1 sávossá vált, mert mindenhol parkoló autok állták utamat, mint a szlalon-pálya. A meglepetés az utca végében volt és a patak parton, ahol korábban egy hatalmas rét, illetve szántóföldek (zöldség és virág), ma utcák, lakóparkok és házak, a patak parján egy új út jött létre Táling utca nével. A Virágvölgy utcába is belestem, talán 1 régi házat láttam, a többi mind új, vagy teljesen átépített.

Létrehozás dátuma: 2023.09.17.

Utolsó módosítás: 2023.09.21.

Molnár sziget, Dél-i szigetcsúcs felett

Soroksár központja (Nagyboldogasszony katolikus templom)

Épül már a Budapest - Belgrád gyorsvasút, legalább is új híd, új pálya (a Táling-nál)

Hát ez meg milyen épületcsoport, bérházak?

Utolsó módosítás: 2023.09.21.

Végeztem egy korábbi nap feldolgozásával és bemutatásával, most hozzákezdek a Soroiksár-i látogatásom feldolgozásának. Néhány hete voltam már Soroksár-on, a Nagyboldogasszony keresztény templom "Templomséta I." program keretében, de akkor csak a templom környezetének meglátogatására volt időm, most viszont egy egész délelőttöt szántam arra, hogy néhány számomra ismerős, helyet keressek fel:

Születési helyem, és az életem első 21 évének helyszíne, az utca ahol laktunk: Fakopács utca (régi nevén Jókai utca);
A fakopács utca végén túli terület, legfőképen a "Táling", ahol gyermek éveim során a fürdés lehetősége volt;
Az utca végében lévő hatalmas "Rét és szántóföldek, a szérű", stb.;
És a Molnár sziget.

Soroksárról a megnősülésem vitt el, előszőr Budapest, József krt.re költöztünk ifjú házasokként, Anyosomhoz, egy kis szobába. Ide született első gyermekünk: Ildikó (1968). Majd Csepelre a Király Major-ba költöztünk, ahol Apósom volt tanácsi lakásába költöztünk, ide született második gyermekünk: Péter (1970). Ezt követően 1973-ban lett lehetőségünk arra, hogy saját önálló lakásba költözhessünk, Szövetkezeti lakást vásárolhattunk Budapest, XVB.ker. Újpalotán 1+ 2x 1/2 szobába, azóta is itt lakunk, bár a gyerekek azóta már felnőttek lettek és mindenki éli saját életét, azaz ketten maradtunk feleségemmel, és nem is tervezzük a lakás elhagyását, minden kényelmünk megvan, sajnos egyre idősödő korunkra, már a kényelem az egyik legfontosabb, itt helyben megvan minden (üzletek, piac, orvos, gyógyszertár), és fontos még a teljes komforrt, azaz távfűtés és melegvíz.

Nos kíváncsi voltam a szülőhelyem (környezet) változásaira, felismerem-e? Hát bizony voltak változatlan dolgok, de bizony a közvetlen környezet nagyon sokat változott!

Tehát Budapest, XV.ker. Újpalota-ról indultam, az utazástból készült uti-videóban csupán a Kvassay úti csomóponttól (Közvágóhíd, HÉV végállomás) szerkesztettem meg.

1.rész, uti-videó, Soroksári út, Helsinki út, Grassalkovich út, Molnár sziget

A sziget Dél-i csücske volt a tervezett drón-os felszállási helyszínem, már korábban ellenőriztem, hogy ott felszállhatok, az MDS (HungaróControl, Légirányítás) engedte a helyszínt. Autóval a lehető legvégéig mentem be, majd gyalogosan egészen a sziget csücsökre tudtam felszálló helyet találnom. Ugyan nem volt ideális helyszin, mert fákkal körülvett terület volt, és a repülés során tapasztalhattam is, hogy az RC irányítási jel a fákon nem megy át, így már 150 méteren elvesztette a kapcsolatot a drón, de zuhanás és fürdés nélkül vissza tudtam hozni a felszállási pontra. Nem is kísérleteztem újabb felszállással, inkább visszamentem a Csepeli Komp állomáshoz és ott végeztem néhány felszállást.

2.rész - Molnár sziget (Dél-i szigetcsúcs és a Csepeli komp)

Miután befejeztem a Drón-os repülést, autóba ülve még a szigeten felmentem középen egy szörnyen poros murvás úton. Elszörnyűlködtem, ahogy a Molnár szigetet teljesen beépítették, rendezettlen összevisszaság volt az általam látott kép, fehér por ellep mindent a zózott köves út okán!

A Molnár szigetet-i látogatást követően tovább indultam, elhagyva a szigetet a Fakopács uitcát, a Virágvölgy utcát és a Táling-ot látogattam meg.

3.rész - Molnár sziget, Belakva, Uti-videó

4.rész, Fakopács-Táling, Uti-videó

A Fakopács utcában (régi nevén Jókai utca) volt az a családi ház, melyben születtem (mégsem pontos!), ahol 1965-ig éltem. Jókai utca? Akkor tájt (1960 körül (?) még a Pesterzsébettel közös XX.kerület volt Soroksár, Pesterzsébeten is volt egy Jónai utca, igaz, hogy ezt pontosan Jókai Mór utcának hívták, de a posta mindig keverte a cmeket, ezért Fakopács utcára változott a neve. Azt írtam, hogy szülőházam, azért pontatlan, mert amikor születtem, éppen szőnyegbombázást hajtott végre, az Amerikai szövetségi hadsereg a Juta gyár környékén és éppen légi riadó volt (1944.05.11.), ezért Édesanyámat egy teknőben átvitték a szemben lévő ház pincéjében, ez volt a menedékhely a szomszédoknak is) és én a bombázás ideje alatt születtem meg. Na legyen még egy érdekes töerténet itt: Édesanyám velem volt terhes, és egy alkalommal amikor a portánk kapuján átlépett, ott egy varangyos béka terpeszkedett, amit nem vett észre, és rálépett, ezzel hozták összefüggésbe, hogy az oldalamon van egy béka formályú fehér folt.

Ez Én vagyok, néhány hónapos koromban

A gyerek korom ebben a házban és a környezhetében töltöttem el. Az utca végén volt a mindennapok "gyerek játszütere", hiszen akkor (1960-as évek!) az utca végén, hatalmas rét volt, mögötte egy meggyes keet, a Gyáli patak felé pedig szántóföldek (zöldséges, virágos ültetvények, kukoricával, paradicsommal, paprikával), szóval volt mit ennünk (megy, zöldségek), azóta sem ettem olyan paradicsom ízű paradicsomot, mint a bolgár földekről szettünk.

Érettségi képem: 1962

Soroksári Búcsú képei 1960-as évekből

Az utca végében volt a szérű is, gyerekekként oda jártunk kazlakon ugrálni, mászni, amit a Csősz nem vett jónéven, és mindig kergetőztünk. Legálisan csak a csépés idején engedték meg, hogy felmásszunk a kazlakra. Egy kicsit kíjebb volt a Tsz termény síló-i, ez a betakarítás során volt népes gyereksereggel, hiszen ilyenbkor mink gyerekek tapostuk le a frissen szecskált terményt (kukoricát). Aztán következett a homokbánya, ahol hatalmasakat ugrálhattunk a mélybe. Na és utolsónak hagytam a Táling-ot, ahol a Gyáli patak volt a fürdőhelyünk, hiszen a vasúti és közúti hid közötti rész egy hatalmas öböl volt, a közúti híd alatt mindig gátat építettünk (amit a bolgár földek tulajdonosai mindig lebontottak) így a víz mélysége a 2-2,5 métert is elérte, kíváló hely volt a közúti híd pilléről való fejes ugrás a nyagobbaknak, A kicsiknek pedig maradt a "Bomba" ugrás.

Na ennyit az emlékekből.

A Fakopács utca alig változott, a házak legtöbbje a régi, alig estek át átépítésen, felújításon. A földes útca lett aszfaltos, aminek mindkét oldala telis-tele parkoló autókkal, így csak szlalonozva lehetet végig autózni. Na az utca vége teljesen megváltozott, a Rét helyén lakópark, a szántóföldek helyén "Táling utca" és lakóházak tömkelege, a patak parjáig. Legvégül majdnem a tálingnál (a volt szérű és szeméttelep helyén) vadonatúj lakópark és még mindig építenek, aminek egy része "Magántulajdon, belépni csak az ott lakóknak" felírat tíltja a behajtást, ezek aztán nagyon furcsa kinézetű, emeletes házak.

A Tálingra alig találtam rá, csak a patakról ismertem fel, bár egy szűk vájuba beszorításra került. A vasúti híd sztétbontva, a sínek felszedve, hatalmas építkezés zajlik, hiszen itt épül a Budapest - Belgrád gyorsvasút, ehhez most éppen új hidat építenek a Gyáli patak felett.