Néprajzi Múzeum -Első napi látogatás, avagy síugró sánc?

Tegnap (2022.05.23.) délután nyitotta meg kapuit az új építésű Néprajzi Múzeum, Budapest, Városliget.

Bemutatom a látogatásom élményeit, képekben, videóban és tapasztalatokban.

Tehát mondhatom, hogy első napi látogatási élményeket osztom meg az olvasóval.

Néhány információs oldal:

• Liget Projekt
• Ilyen lett, Infostart
• Megérkeztünk, Index
• Wikipédia
• Saját bemutató WEB lapom (a régi helyén a Kúria épületében)
• Az új épületben, teljes képalbumom
• Néprajzi Múzeum új épülete (Népművészeti Múzeum)
• Városliget barátai 1 bejegyzése!

"A Néprajzi Múzeum Európa egyik legkorábbi, 1872 óta működő etnográfiai intézményeként kiemelkedő gyűjteményére büszke, s egyben a jövőre és a megújulásra nyitott társadalmi múzeum – ennek jegyében készült el új épülete is. A Néprajzi Múzeum nemcsak egyike Európa legfontosabb szakmúzeumainak, de új épülete révén a világ egyik legkorszerűbb etnográfiai intézményének is tekinthetjük." 

(https://www.neprajz.hu/muzeumrol/foepulet.html)

Autóval érkeztem, parkolásra még a WEB-en kinéztem és információkat gyűjtöttem, és a Dózsa György úton épül (letolták a föld alá, több pinceszintre) új parkolóba. Behajtáskor a sorompónál nyomógomb, parkolójegy vonalkóddal és felismert rendszámmal, azaz rögzítették, hogy az autóm ott járt, mettől-meddig.

Nemzeti Múzeum megközelítése, parkolás

Még itthon, előzetesen tájékozódtam, a parkolás 2 óra tartamban ingyenes, ha a Múzeumot, vany a Magyar Zene Házát meglátogatom, ehhez a parkolójegyet érvényesíttetni kell a Múzeum pénztáránál (hát ez nem egészen igaz!).

Már a -P1 szinten találtam üres helyet, leparkoltam, megjegyezve, hogy a C' szektor 58.sz. parkolóhelyre parkoltam. Lift felfelé az utca szintre, azaz a "Dromedár"(valamikor hallottam és megjegyeztem, tényleg így becézik-e fogalmam sincsen, nem is érdekelt, így nem olvastam utána) becenévre elnevezett térkövezett "park" szintjére. Belőttem az irányt, a parkolóház végében voltam, így jócskán kellett gyalogolnom, hogy elérjem a Néprajzi Múzeum, hatalmas, kiemelkedő csodás sziluettjéig. Na és hol lehet a bejárat? Az egész épület körbe kerítve kerítéssel, de volt rajta egy nyílás, ott kell bemenni, hiszen máshol kerítés van. Igen egyenesen a Múzeum főbejáratához (?) vezette az utam, aztán utólag megtudtam, a másik végében is van bejárat.

A parkoló feletti tér (földszint) új építmény, dobtak vagy 50 cm földet a parkoló tetejére, jól ki-térkövezték, és néhány bokor, facsemete is került rá. Ha ezek a fák megnőnek, a gyökerei merre kapaszkodhatnak majd? Elindulva a Múzeum épülete felé, belebotlottam egy játékos szökőkútra, érdekes volt, mert a vízoszlopok szédítően próbálták utánozni, az épület ferdeségét.

Belépve a főbejáraton, miután kitaláltam, hogy nem az ajtón kell bemenni, mert azon nincs kilincs, sőt, az ajtófélfán, elektronikus kulcs leolvasó, azaz a mellette lévő hatalmas körforgó, ami elindult, ahogy közelítettem felé, szóval belépve az épületbe, hatalmas tér, aminek a szélén volt egy pult, nagyon hasonlított valamiféle pénztárra.

A kaland elkezdődött.

3 kedves Hölgy fogadott, érdeklődve nézve rám, mondtam, hogy szeretném megnézni a Múzeumot, kérek szépen nyugdíjas belépőt, az összes kiállításhoz, valamint fotó jegyet (a WEB-en már kinéztem az árjegyzéket, innen tudtam, hogy a fotózásért külön kell fizetnem). Számítógép bonyolult rendszerében kezdték beírni a rendelésem, megkérdezték hány éves vagyok, mondom 78, akkor a belépőjegy ingyenes (mondta az egyik szimpatikus Hölgy, a másik segédkezett a rögzítésben), hozzá a fotó jegy, az összesen 2200,-Ft, nem tiltakoztam, mert valóban a WEB-en ez van kiírva, nyugdíjas 1500 + 700 fotó = 2200. Mondja a másik szimpatikus Hölgy, ez így nem jó, mert 70 felett ingyenes, akkor ezt valahol a menüben, jelölőkben jelezni kell a rendszerben. Közben látták, hogy telefonnal készítettem képeket, kezemben a telefonnal, mondom, hogy kártyával fizetnék. Szóval, ha telefonnal fényképezek, az ingyenes, csak a fényképezőgép esetében kell fizetni. Kezdték elölről megértetni a rendszerrel, hogy nyugdíjas, 70 év felett, fotójegy nincs, így a vége = 0,-Ft lett, megkaptam a kinyomtatott jegyemet, 0,-Ft-ért. Megkérdeztem, hogy a parkolójegyemet hol kell érvényesíteni, válasz, az épület másik végén lévő pénztárba, de ne menjek oda elm ,mert a parkolóba a kijáratnál van egy információs pult és, ha megmutatom a múzeumi belépőjegyemet akkor ingyenes lesz a parkolásom.

Kérdeztem, merre menjek, válasz, bármerre, a jegyem mindenhová érvényes.

Elindultam, gyaloglás, aztán egy íves lejtős lépcsősorhoz értem, aminek nem volt látható a vége, mellette egy szinttel lejjebb, ez már a pince szint volt, a fal mellett teljes hosszában, 60-100 méter (?) a falon polcok, telis-tele cserép edényekkel, mintha egy raktárban lennék, jó zsúfoltan, mert kevés a hely ennyi cserép elhelyezésére.

Hosszú a külső tető ívét követő lépcsős folyosó, aminek oldalfalát raktárként rendezték be, csak túl sűrűre sikerült.

Amin elgondolkoztam, ezeket a hatalmas tereket, tele kővel és betonnal, télen hogy fogják kifűteni, és ez mennyibe fog kerülni, ki tudja-e a Múzeum fizetni a bérleti díjat és a fűtés számlát, a saját költségein kívül? A saját bevételéből nyilván nem, és ha nem tudja kifizetni, akkor ki fogják lakoltatni a "Kongresszusi Központ"-ből? A látvány olyan mint, ha a 4-es metró állomásain lennénk.

Az utamat a hosszú lejtős (íves, fantasztikus látvány, térhatás!) lépcsősoron folytattam, jó sokat kellett gyalogolnom, mire leértem a pince aljáig, hogy utána, visszagyalogoljak az állványra felhelyezett cserép "Gyűjtemény" raktárpolcainak megtekintéséhez.

Visszasétálva a polcrendszer kezdetéhez, az "Interaktív" kiállítási területen folytattam. Belépve a terület első helyiségében több nagy képernyős (érintős), ahol rábökve egy képre, előjön a tárgy részletes leírása. Rögtön szemet szúrt, egy régi "csöves" világvevő rádió, kérdeztem az ott lévő teremőrtől, hogy ez több rádió vagy csupán a képen látható 1.db., válasz nem tudja, azt sem, hogy hol találom a kiállítási térben. Megtaláltam egyébként, valahol középtájon, volt egy sziget, tele szurkálva dárdák halmazával, na itt sok minden el volt rejtve, többek között az első fényképezőgépem (Pajtás, 6x9 cm-es filmes kamera) és a rádió is.

Használati tárgyak sokasága, átláthatatlan kuszaságban, a dárdákra felerősítve.

Az interaktív kiállító térből a "Megérkeztünk" időszaki kiállító térbe érkeztem. Hát mit mondjak, nem kaptam levegőt a meghitt sötétségtől és sok mindent sejtető világítástól. Ez egy hosszú kiállító tér, ami 3 méterenként 1-1 elválasztó fallal van ellátva, ennek a falnak mindkét oldalán van 1-1 tárgy kirakva, hozzá szöveges (megvilágított) információs szövegtáblával. Ha az összesen elolvastam volna, bizony az biztosan több lett volna mint 1 óra.

Ezzel végére értem a Múzeum bejárásának, az emeletre nem mentem fel, a földszinten lévő kávézó még zárva volt, még kivülröl is megnéztem, néhány kép készítéséhez, de a siugró sáncra nem másztam fel, ezmár nem 78 éveseknek való szórakozás.

Elindultam vissza a mélygarázsba.

A mélygarázsba a parkolójegy leolvasásával, vagy a rendszám begépelésáével lehet belépni vagy a lépcsőházba, vagy a liftbe. A bejárat mellett, vagy lent a szinteken több automata fizetőhely van kiépítve. Mivel megtudtam a pénztárnál, hogyan tudom igénybe venni a 2 órás ingyenes kedvezményt, kijáratnál az informácios irodában (balakon keresztül, bemutattam a belépőjegyemet, kaptam egy kedvezmény kártyát. Az érvényesítéshez, először a parkolójegyet, majd a kedvezménykártyát bedugva, benyelte az automata és jelezte, hogy rendben van, nem kell fizetnem. Mivel a bedugott résen nem adta vissza a jegyeket, elindultam a kijárati sorompóhoz. Csalódás, mert nem nyitotta fel a sorompot, a kijelzőn szöveg, menjek a pénztárhoz. Nahát, érvényesítettem a jegyemet, a rendszámot tudja, akkor miért nem nyitja fel a sorompót?

A válasz (utólag) egyszerű, mert nincsen összekötve a sorompó a jegy fizető automata rendszerrel, ragaszkodik a parkolójegy bedugásához. Hát azt én nem kaptam vissza (utólag már tudom, hogy igen, alul egy ablakot kinyitva ott voltak), kiszálltam, odabattyogtam az információs ablakhoz, kinyomtattak egy új jegyet a rendszám alapján, visszamentem az autóhoz, de csak nem nyílott ki a sorompó, újra vissza, elmondom, hogy nem nyílik a sorompó. A kezelő kijött, mondja, hogy ott kell lennie a korábbi jegyeimnek, de az újra nyomtatot jegyet újra érvényesíteni kell, kifizetve a parkolási díjat (ami nekem ugye ingyenes), és csak utána enged ki a sorompó. A kezelő oda hozta az automatában hagyott parkoló jegyet, ezt bedugva, már kinyílt a sorompó és távozhattam.

Nahát, ha ismeri a rendszámot, leolvassa a be/ki sorompóknál, akkor miért nem tudja (ha összekötötték volna a két sziget rendszert), hogy már ki van fizetve? A tervező és a programozók, meg a kivitelezők nem így alakították ki a rendszert, hát ez van, legközelebb már tudni fogom, mi az eljárás.

A Néprajzi Múzeum látogatás bemutatása

A Múzeum számomra csalódás volt, a belső bemutatott anyag nagyon szegényes, a világítás homály, az épület hossza pedig gyaloglós, a külsőt pedig inkább nem minősítem, próbáljátok ki!