Arborétum - Vácrátót

Nemzeti Botanikus Kert (Arborétum) - Vácrátót

Utolsó frissítés: 2021.11.05.

A képre kattintva megnyithatod a teljes képalbumot

2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2-4.

GPS: N 47.707682,E 19.233456

A Pest megyében, Váctól 9 km-re lévő Vácrátót műemléki védettséget élvező, az MTA Botanikai Kutatóintézetének természetvédelmi területén álló, különleges történelmi múltú épülete a Vigyázó-kúria.

A kép forrása:
https://botanikuskert.hu/wp-content/uploads/2021/04/Kert_Kerttortenet_01.jpg

A kertben lévő kastély rövid története

Az 1830- as években klasszicista stílusban épült, szabadon álló kúriát (udvarházat), Vigyázó Sándor 1872-ben eklektikus-historizáló stílusban átépíttette és a korízlésnek megfelelően bebútoroztatta. Az átépítés után a mozgalmas homlokzatú, romantikus, egyemeletes, toronyszobás épületben a folyosókon és előszobákon kívül 28 helyiség, ezen belül 24 szoba volt található.

A kert története

A vácrátóti kertről az első említés 1827-ből, a Géczy család 1846-ig tartó földbirtokosságának idejéből származik. Valószínű, hogy egy egyszerű, átlagos angolkert volt, az 1842-es katonai térképen már látható volt a kert a kacskaringós (szabálytalan) útrendszerével, a tóval, az udvarházzal.

Többszöri tulajdonosváltást követően 1871-ben döntő esemény történt a kert története szempontjából: Vigyázó Sándor vásárolta meg a birtokot annak összes felszerelésével, állatállományával, ingóságaival együtt.

A XIX. század végén már hódított az új kertstílus, az ún. gyűjteményes (dendrológiai) kert, amely minél több egzótát felvonultató, de esztétikus kialakítású élőnövény-gyűjtemény volt. Ez a gyűjtemény szolgáltatta a mai botanikus kert alapját.

A kastélyt körülölelő 52 holdnyi területű kert átalakítására a legjobb hazai kerttervezőt, a József főhercegnek is dolgozó, híres Jámbor Vilmost (1825–1901) Kertépítészt hívta meg. Néhány évtized alatt Band Heinrich Vilmos (1840–1913) főkertész irányítása mellett, óriási költségekkel létrejött a dendrológiai gyűjtemény, valamint a múlt felé forduló, szentimentális életérzést kifejező kerti építményekkel (zenélő vízimalom, gótikus kolostor-műrom, a közeli Vác fölötti Naszályból hozatott kőből épített barlangszerű alagút, Ferenchalom-kilátó) a korstílusnak megfelelő stíluselemekkel rendelkező tájképi angolkert (tagolt felszín, négy tóból álló tórendszer, mesterséges vízesés, tisztások, nyiladékok).

1921-ben, 96 éves korában elhunyt Vigyázó Sándor. Végrendeletében roppant vagyonát, könyvtárát, értékes műtárgygyűjteményét, kastélyait, városi palotáit és sok ezer kataszteri hold földjét a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta.

Fia, Ferenc halála (1928) után azonban hosszú pereskedés indult el a lány- és az oldalági örökösök, illetve az Akadémia között a vagyonért, amely az illetékek miatti szűk becsléssel is meghaladta a 20 millió aranypengőt. Az évekig tartó huzavonában az értékes kert egyre pusztult, végül 1936-ban egy pesti ügyvéd birtokába került. Az új tulajdonosok felszámolták az üvegházakat, lebontották a 28 szobás, emeletes kastélyt, s helyette felépítették a ma is látható udvarházat. A kert felét kivágatták, hogy helyette 11 kataszteri holdon gyümölcsöst telepítettek.

A második világháború – mint megannyi csodálatos szépségű, értékes kastélykertünkben – Vácrátóton is borzasztó pusztítást okozott.

A háborút követően, többszöri gazdacsere után végre megvalósult az örökhagyók szándéka, az ingatlan a Magyar Tudományos Akadémia birtokába került, majd 1952. január 1-jén megalakult benne az MTA Botanikai Kutatóintézete.

A modern botanikus kert kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett az intézet hajdani igazgatóhelyettese Ujvárosi Miklós (1912–1981) professzor. A múlt században készült kerttervet felhasználva helyreállították az eredeti úthálózatot, kivágták a gyomfákat és bozótot, nagyarányú szaporításba kezdtek a több évtizede pusztuló növényzet pótlására. A megszüntetett Debrecen-Pallagi Agrobotanikus Kert növényeit felhasználva 1953–54-ben közel 1,5 hektáron, egy pusztuló gyümölcsös helyén kialakították a rendszertani növénygyűjteményt, amely Soó Rezső fejlődéstörténeti rendszere alapján mutatja be a virágos növények törzsfejlődését.

Az ezredforduló óta a látogatók tájékoztatására új térképek, ismertetőtáblák kerültek kihelyezésre és Tanséta ösvényt jelöltünk ki. Megépült a Berkenyeház, az új pozsgás- és kaktuszház, és jelenleg is folyik az üvegházak átépítése.

A botanikus kert vezetői az 1978-ban nyugállományba vonult Ujvárosi Miklós után Pócs Tamás, Borhidi Attila, Kereszty Zoltán és Kósa Géza voltak. 2019 óta Zsigmond Vince vezeti a kertet.