Emlékek felidézése 20-35 év távlatából, 12.rész - 38 éve Jártam Kuba-ban (Cuba)

Frissítve: 2025.06.23. 16:00

Még 1988-ban volt szerencsém Kubában járni egy delegáció tagjaként. Csodás élmény volt, szívesen meglátogatnám újra, de ez már sajnos a "lehetetlen" kategóriába tartozóba került, vágyálom maradt, de egy törölhetetlen emlék is egyben!

Korábban már a Facebook-on megosztottam több bejegyzésben, az összefoglaló itt nyitható meg!

Havanna-i öböl - Atlantic óceán

Ha valakit érdekel Kuba, akkor nézze meg a Wikipedia WEB ismertetőjét (például), de legjobb ha személyesen felkeresi (ha teheti), semmivel nem összehasonlítható érzés!

A Kuba-i utazásról néhány gondolat. 1988-ban történt, két hét tartamban. Az ott élőknek jegyre volt minden, már amit kaphattak, pld. a kenyér dkg-ban napi adagként jegyre (!), a delegációt ellátták minden jóval és egy villában volt a szálláshelyünk (ablakklímákkal ellátva).

A két hét alatt több mint 10 kg-ot (nem elírás tizenöt kilogramm) híztam, a rum és az édességek túlzott fogyasztása következtében, hazafelé már nem tudtam a nadrágom begombolni, egyszerűen kihíztam. Rengeteg gyümölcs, na és kubai rum megtette a hatását, ennek eredménye lett a túlsúly. Éghajlatról: Amikor Havannába érkeztünk éjjel 11 óra körül, kiszálltunk a repülőn, addig nem tapasztalt hőség, 36 fok és 98% páratartalom, szerencsére az országon belüli utazásokat klimatizált kisbusszal és repülővel tettük meg, a szálláshelyünkön szintén klíma, így csak a fedett helyen kívüli időkben volt elviselhetetlen a meleg.

Ez lett volna a rövid (normál!) utazás

Odafelé és visszafelé Aeroflot (szovjet) légitársaság gépével utaztunk Moszkván át, háromszori átszállással (TU-154), minden alkalommal teljes személyzet cserével, üzemanyag feltöltéssel, és minden alkalommal újra kezdték az etetést is. Útvonal: Budapest, Moszkva, Írország, Kanada, Kuba; ugyanez visszafelé. Moszkvában 1-1 éjszaka alvás a budapesti csatlakozás miatt. Tehát 14 órás közvetlen utazás helyett 3 nap, és összesen 24 órát repültünk. Az oda utat követően nem volt időeltolódási zavar, de miután hazautaztunk 3-4 napig nem tértem magamhoz, az éjszaka/nappal keveredett és állandó alvás hiányban szenvedtem, a felszedett +10 kg sem nagyon ment vissza, így másik nadrágot kellett vásárolnom, ami körbeért! u.i.: kezembe került az 1988-ban készült színes negatív film (4 tekercs), ezt a mai technikával digitalizáltam, így kerülhettek be az albumba digitalizált képek is. Annak idején a színes negatív-ról én laboráltam papír képekre a papírképek már jócskán vesztettek a színeiből (kezdetleges színes technológia volt még akkor 1988-ban).

KORTÖRTÉNET - 2011!

*** *** HAVANNA *** *** (Forrás: http://clandestino.blog.hu/2011/11/11/neve_is_van_havanna , 2011. november 11. - Soltész Béla)

Havannát a Jóisten is az amerikai kontinens egyik közlekedési és kulturális csomópontjának teremtette. Elég ránézni a térképre, és azonnal kiderül, miért: akárhonnan akárhová tart az ember (a régi időkben hajóval, az újabbakban repülővel), Havanna pont útba esik. A stratégiai elhelyezkedésének és a jól védhető kikötőjének köszönhetően a város négy évszázadon át – egészen pontosan 1553-tól kezdve, amikor a spanyol kormányzó székhelyévé vált, 1960-ig, amikor az Egyesült Államok életbe léptette az embargót Kuba ellen – tisztességgel el is látta ezt a csomópont-szerepet. Az Újvilág Kulcsa, ez volt Havanna beceneve a gyarmati időkben, ami alatt a spanyolok azt értették, hogy mindenki, aki Európából Közép-Amerikába érkezett meggazdagodási, hittérítési vagy felfedezési céllal, először itt tette tiszteletét. A XVIII. században Lima és Mexikóváros után Havanna volt Amerika harmadik legnagyobb városa, messze megelőzve az olyan porfészkeket, mint New York. A városon minden történelmi korszak ott hagyta a nyomát. A spanyolok katedrálist, erődöket és kolostorokat építettek, az amerikabarát bábkormányok pedig lemásolták a washingtoni Capitoliumot, továbbá rengeteg luxushotelt emeltek a tengerparton a gazdag gringók számára. Miután Fidel bevonult, Havannában minden megváltozott. 1960-ban az Egyesült Államok embargót hirdetett Kuba ellen, amit – kisebb-nagyobb változtatásokkal – azóta is fenntart. Fidelről és rendszeréről mindenki azt gondol, amit akar, de az nehezen vitatható, amit Rafael Correa ecuadori elnök mondott egyszer: hogy egyetlen másik latin-amerikai ország sem bírta volna ki, hogy elvágják az Egyesült Államok piacától – még egy évig sem, nemhogy fél évszázadon keresztül. Az embargónak köszönhetően Havanna, az amerikai kontinens egyik legfontosabb közlekedési és kulturális csomópontja teljesen elszigetelődött, és csak a Szovjetunióból érkező hajók rakománya mentette meg Kubát a teljes összeomlástól. A szocializmus pedig épült rendesen, hatalmas szovjet típusú tömbházakkal és felvonulási térrel, utóbbi közepén a híres Che Guevara-arcképpel. A Szovjetunió azonban egyik napról a másikra összeomlott, és Kuba köldökzsinórja elszakadt. Három nagyon durva év következett, amikor gyakorlatilag semmit sem lehetett kapni, főleg Havannában, ahol még kiskertek sem voltak, hogy az emberek ott termeljék meg a napi betevőt. A nyugati megfigyelők meg voltak győződve, hogy Castro rendszere nem fogja kibírni a teljes elszigeteltséget – de aztán, valahogy, mégis kibírta. Azóta meg az van, ami. Havanna rohad, de működik. Pár éve kínai buszok váltották fel a szanaszét rozsdásodott Ikaruszokat. Lehet már magánszállást és magán-kifőzdét üzemeltetni, meg a turistákat lejmolni, aminek köszönhetően egyre több kubai él egy kicsivel jobban, mint egy évtizede. Lassan, nagyon lassan, de magához tért a város – csak éppen a régi épületek gyorsabban rohadnak, mint ahogy a lassan csordogáló UNESCO-segélyből fel lehet őket újítani. Havanna gyakorlatilag harminc éve megfeneklett, és ha valamit felépítenek estére, valami más leomlik reggelre.

Miért utaztunk hatalmas kerülővel? Akkor Magyarország még az 1989-es rendszerváltás előtt volt, a társadalmi forma szocializmust építő Népköztársaság, és Magyarország a Varsói Szerződés tagja volt. Tudom, ez a mai fiataloknak semmit sem mond, hiszen nem éltek abban a korban, ma pedig a múltat egyre jobban elferdítik, hogy a valóság a múltba vesszen és mindenki csak saját pecsenyéjét sütögethesse.

Mivel Belügyminisztérium-i delegáció volt, így csak Moszkván keresztül volt lehetőség szolgálati útlevéllel utazni, és a TU-154 repülő is kiválasztva. A delegáció belügyi információcsere céllal utazott, számítástechnika-i (hardver/szoftver) információ csere volt a kiemelt fő témakör, pld. hogyan érvényesül a kubai embargó, hol tart Kuba Rendőrsége a számítástechnika alkalmazásában, digitális újlenyomat azonosítás, rendőrségi informatikai alkalmazások, stb. A repülőn biznisz-class elhelyezésünk volt, de 2 le/felszállás, és az repülőutak hossza bizony fárasztó és kimerítő volt. Az éghajlat nem európai, október volt az utazás időpontja, de Kuba-ban bizony tombolt a nyár, csak klímával volt elviselhető, még éjszaka is. Érdekesség, a kubai házak ablaküveg nélküliek, csak zsalu vég a napsugárzás ellen. A klímák orosz gyártmányú ablakba szerelt berendezések voltak, nem nagyon bajlódtak a körbe szigeteléssel sem és a zajszintjük sem kedvezett az alvásnak, de a hőség helyett el kellett viselni.

Akkor még nem létezett a mobil telekommunikáció. A hazai kapcsolattartásra mindössze a Havanna-ban lévő követségi kommunikáció volt. Lányom az indulást megelőzően sport baleset szenvedett és a Sport Korházban volt ellátás alatt, (térd kereszt és hossz szalag szakadás), műtét előtt volt, megérkezésünk után műtötték, az eredményt a követségen keresztül kaptam meg, némileg megnyugodva, hogy a műtét sikeres volt (bár később kiderült, hogy nem egészen, mert rövidebre sikerült a szalagokat beülteti, ami aztán újabb műtéteket eredményezett és még ma is viselni kényszerül a lányom a következményeket).

Akkortájt videó rögzítés még nem volt, így csak filmes fényképezésre volt lehetőségem, a filmek száma korlátozva volt, így lett 4.db. tekercs (4 x 36 képkocka), nagyon meg kellett gondolni, hogy hol, és mit fényképezek, lehetőleg nem elrontva egyetlen képkockát sem. A filmeket a kézi poggyászban kellet kimenteni az akkor használatos röntgen sugaras átvilágítástól!

Szállásunk Havanna-ban volt (nem a belvárosban), egy villa épületben.

Két hetet töltöttünk el, hurcoltak bennünket (klímás kisbusszal és helyi repülő járatokkal) minden felé, így eljutottunk:

• Varaderoba,
• egy szivarkészítő üzembe,
• és egy üdülő parkba is (megnézhettük, hol szórakozhatnak majd a valutás külföldiek, akkor volt átadás előtt, mint első ilyen üdülőhely),
• egy este volt lehetőség Varadero-ban fürödni is a tengerben,
• na és Havannában egy este a szórakozásé volt a "Tropicana Cabaret" -ban.
• A többi idő, reggeltől késő estig a munkáé volt.

A vendégház valahol a diplomáciai negyedben volt, nem volt messze a Magyar Nagykövetség sem, egyik este vendégek is voltunk a nagykövetségen. Klimatizált szobák, szovjet ablakklímák, az üvegtáblába behelyezve, körülötte 10 cm-es hézag, ez adta a természetes szellőztetést, viszont el lehetett viselni a kint elfogadhatatlan hőség helyett. A delegáció vezetője nem kapcsolta be, mert a hatalmas zajtól (szovjet monstrum volt!) nem tudott aludni, engem nem zavart a zaj, még mindig jobb volt, mint folyamatosan izzadni!

Ha még jól emlékszem október környékén utaztunk, idehaza már hideg volt, de kaptunk egy előzetes felkészítést Kubáról a külügyben (a spanyol tolmácsunkat is a külügy adta), így tudtuk mi vár ránk Kubában. Tudtuk, hogy kint nyár van 30 fok feletti hőmérséklettel, és 80% feletti páratartalommal. Már előre tudtuk, hogy merre fog a repülőút tartani és útközben milyen nehézségekre kell majd számítani, továbbá az ajándékként magunkkal viendő szalámit úgy kell becsomagolni, hogy a kubaiak csomagellenőrző rendszere (kutyái) ne fogjanak szagot, mert beviteli tilalom van. Sőt még azt is tudtuk, hogy Havannában a vízvezeték hálózat állapota annyira rossz (lyukacsos mint a szita), így a vízhálózatba szennyvíz kerül és a víz lenyelése fertőzést okoz, így még a fogmosásnál sem javasolják a csapvizet. Na és a legnagyobb megpróbáltatás az maga a repülőút lesz! Miért? Mert BM delegáció révén nem utazhatunk közvetlen Európa - Kuba járattal, hanem Moszkván keresztül utazunk. Első nap délutánján indultunk Ferihegyről, a kormány váróból, így itt Pesten nem volt vámkezelés, késő délután érkeztünk Moszkvába, az utazás MALÉV TU-134 géppel történt és késő délután érkeztünk. A delegáció vezető perfekt volt oroszból, így az átmeneti szállásunk ripsz-ropsz el lett intézve. Busszal bevittek minket egy moszkvai szállodába ott töltöttük az éjjelt, mivel a Kubába induló gép másnap reggel indult.

Moszkva - Havanna útvonalon TU-154 Aeroflot géppel utaztunk érdekes útvonalon. Az ok nagyon egyszerű, akkortájt volt egy szabály az Aeroflot-nál, hogy a gépnek annyi üzemanyagot kellett vinnie magával, hogy a megteendő útvonal felétől még biztonsággal vissza tudjon fordulni. Márpedig a TU gépek, nem az alacsony fogyasztásáról voltak híresek. Mivel Moszkva - Havanna olyan messze volt egymástól, hogy annyi üzemanyag nem fért a tartályokba, így a közvetlen átrepülés helyet egy picit tekeregtünk. Első szakaszban Moszkva - Írország, második szakaszban Írország . Newfoundland szigetek, és végül Newfoundland - Havanna. azaz kétszer szálltunk le egy közbenső repülőtéren, minden alkalommal, teletankoltál a gépet, új személyzet, és mindig újra kezdték a traktálást (evés-ivás). Valamikor reggel indultunk és még aznap este 11 óra körül érkeztünk Havannába. Az utazás mai repülési adatok alapján 30 óra körüli, ez mégis, hogy jött össze egy napban? Hát bizony az időzónák közbeszóltak, odafelé még egészen jól elviseltük az időeltolódást, na de visszafelé (majd írom). Mindkét közbenső repülőtéren mínuszok voltak rendesen, természetesen, mindig ki kellett szállni a gépből (tranzit), majd visszaszállni a tovább-induláskor.

Megérkeztünk Havannába, kinyitották a gép ajtaját, és beömlött a havannai levegő, 36 fok, 98% páratartalom. Elérkezett a vissza út, amely az ideutazási útvonalon való visszautat jelentette. Ugyancsak Aeroflot TU-154 géppel utaztunk, a végcél szintén Moszkva volt. Havannából éjjel 11 óra körül indultunk és másnap éjjel 11 óra körül érkeztünk Moszkvába. Mivel a Budapestre induló gép (TU-134) csak másnap reggel indult, így éjszakát a reptér tranzit várójában töltöttük, széken aludva, reggel hulla fáradtan, -borotválkozásra már nem volt hangulatom- keltünk. Ez a visszafelé út szörnyen fárasztó volt, az idő eltolódást 4-5 nap után tudtam csak feldolgozni, visszaszokni a hazai időszámításhoz, hogy a nappal és az éjszaka szét-választódjon.

Havanna-i szálláshelyünk (villa):

Havannában és bárhol máshol, a szálláshelyünket csak csoportosan, kísérettel hagyhattuk el.

Havannai képek, egy délután vittek el néhány helyre, különlegesség volt a havannai kikötő-i öbölben az óceán alatti alagúton keresztül utazni.  Havannai tartózkodásunk alatt 1 este vendégek voltunk a Tropicana Cabaret-ban.

Hatalmas szegénység mindenhol kézzelfogható volt, ingyenes magas színvonalú orvosi ellátás, ingyenes iskola (álltalános, középfok, egyetem), egyenruhás gyerekek, lepusztult épületek, a buszok ősrégi Ikarusz buszok, az autók az "amerikai nagy-hajók" az őskorból, stb.

Havanna csatorna és vízhálózata szörnyű állapotban volt, vezetékes vizet inni tilos volt, csak fürdésre (külsőleg!) volt engedélyezett, még fogmosáshoz is csak palackos vizet használhattunk.

Belföldi repülőjáratok, fapadosak (szó szerint!).

Az eltöltött idő Kubában 2 hét volt, ebből 2 nap (utazással együtt, azaz 1 éjszaka) volt kikapcsolódási idő, ekkor autóbusszal Varadero-ba (tengerparti üdülőközpont) utaztunk, ahol lehetőséget kaptunk egy esti és egy hajnali fürdőzésre, valamint este egy külföldieknek rendezett szórakoztató (revü) műsor megtekintésére is. Az Óceán partja homokos, a szálláshelyünk közvetlenül az Óceán partján volt, ez számomra egy megismételhetetlen élmény volt, lebegni a 28 fokos sós vízben, és a számon érezni az óceán sós vízét!

Utazás Varadero-ba, autóbusszal:

A Varadero-i tartózkodás alatt készült képeim:

Varadero - ez Kuba híres tengerparti üdülőhelye, leginkább külföldiek számára, jó pénzért (valutáért, $). Homokos tengerpart, 28 fokos sós Óceán, stb. (a szálláshelyen a fürdés előtt csótányirtás ajánlott volt akkor tájt). Varaderp-ban aludtunk egy éjszakát.

*** *** Varadero - a turistaparadicsom *** *** A nyugat-kubai Matanzas megye 24 kilométer hosszú tengerpartja az ország egyik legnagyobb turista központja. Nem is csoda, hiszen kristálytiszta a tengervíz, a vadregényes tájakra vágyók felfedezhetik a környék barlangjait vagy áthajózhatnak az érintetlen szigetekre, de a búvárokat is számos kiválóan felszerelt sportközpont várja. A bulit keresők is megtalálják a számításukat errefelé, hiszen a nagy szállodák, a számtalan étterem és bár olyan programkínálattal várja a vendégeket, amely mellett senki nem fog unatkozni. A golfozók a Varadero Golf Klubban hódolhatnak szenvedélyüknek.

Másnap reggel Havannába való visszaindulás előtt, még egy hajókirándulást szerveztek, egy fél napos programot, jachton elvittek bennünket egy kis lakatlan szigetre, az aznapi ebéd számomra elfogadhatatlan volt (rák), így én aznap koplaltam, bár ez hazaérkezésünkkor nem látszott rajtam. Budapesten a repülőtéren a családom elszörnyülködve látta, hogy több mint 10 kg-ot híztam (gyümölcs, édesség, rum, szóval csupa diétás!). Viszont a szigeten töltött idő csodás kikapcsolódás volt, átlátszó óceán, kék égbolt, a távolban összeolvadva az óceán kékségével.

A vidéki utakat kisbusszal és repülővel (helyi járatok) tettük meg, láttunk vidéki gazdaságokat, kisvárosokat, szivarkészítő üzemet és láthattunk egy külföldi turistáknak épített (szigorúan őrzött) apartman üdülő komplexumot, akkor volt éppen átadás előtt, benne minden luxus (dollárért).

A repülős utunkon egyik alkalommal, végeztünk a látogatással, amikor kiértünk a repülőtérre beszállás a kis-gépbe (helyi járat), de hiába várakoztunk az indulásra csak nem indult a gép. Kb. fél óra elteltével kiszállítottak mindenkit a repülőből, mert valami műszaki hiba miatt nem engedélyezték a felszállást. a repülőtéren várakozva a javításra, néhány óra elteltével jelezték, hogy aznap már nem is fogunk visszautazni, mert nem sikerült megjavítani a gépet, a településen elszállásoltak bennünket és csak másnap reggel indultunk vissza Havannába. Gondolhatjátok volt izgalom, vajon biztosan kijavították a gépet és alkalmas a repülésre. Az út során semmi rendellenesség nem volt szerencsésen megérkeztünk Havannába a repülőtérre.

Végére is érte a beszámolónak, illetve, megállapítottam, hogy Kuba a teles embargó és mindenféle blokád (katonai, gazdasági, stb.) ellenére előbbre tartott számítástechnikában mint akkor Magyarország-on Mi, olyan IBM számítógépeket használtak, amik Magyarországra nem jutottak el (a szocialista országok szintén embargó alatt voltak (hézagokkal, amit ki is használtak, jó pénzért szinte mindent!), Kuba-ban a rendőrségi rendszer elérhető volt minden kapitányságon, újlenyomat azonosító és nyilvántartó rendszert használtak. Országos Népességnyilvántartás helyett a Rendőrség saját nyilvántartási rendszert használt (újlenyomat azonosítással!), ha bárki, bármilyen okból megjelent a rendőrkapitányságon (bárhol!), akkor ott nyilvántartásba került!), szóval mink tanulhattunk Tőlük, nem pedig Ők szorultak segítségre (1988!).