Időutazás, Balettintézet - Drechsler-palota - MÁV Nyugdíjintézet palotája, 1883-2025

Utolsó módosítás dátuma: 2025.02.23. 20:00

A Barátság Klub vezetett sétájához csatlakoztam külsősként (vendég) és ezen séta részeként ismerhettem meg a történelmet az 1800-as évek elejétől Pest és Buda fejlődésével, az Andrássy út múltjával és jelenével, aminek kiemelkedő épülete volt az Állami Operaház-on kívül a MÁV Nyugdíjintézeti palota történelmével. Ez úton köszönöm meg a lehetőséget, hogy befogadtak a csoportba.

Balettintézet - Drechsler-palota - MÁV Nyugdíjintézet palotája, 2025.

Források:

Képernyő másolat, forrás: Mult-Kor, 2019. Ősz

Mint a Mult-Kor archívumából látható cikk is mutatja, visszamegyünk az időben az 1820-as évek Magyarországába, mégpedig Pest és Buda külteleki részére, akkortájt a város határa a mai kiskőrútnál húzódott, az Állami Operaház és a vele szemben álló Drechsler palota még nem létezett, és ez a terület szántóföld, bozótos, mocsaras terület volt, a város német ajkú. Az akkori városvezetés (Közmunka Tanács) elképzelése (terve) megcélozta a város fejlődését, valami olyat szerettek volna létrehozni, ami ismerté és vonzóvá tenné a Várost (Pest és Buda) és hangsúlyozza a város magyarságát.

Séta-vezetés útvonala

A mai (2025.02.22) séta-vezetés (Városnéző túrák, túravezetőnk: Luca) is a múltban kezdődött, már ami a helyszínt meghatározta, hiszen a Lajos u. - Lázár u. sarkán volt a találkozó kiinduló pontja. Ezen a részen az 1800-as évek első felében szántóföldek, bozótos, mocsaras terület volt, és ebben az időszakban fogalmazódott meg a Városvezetésben (az akkori polgáriasodó gazdagodó felfelé törőkben (vezetőkben) a haladás igénye.

A Mai Városliget akkor Város környéki erdőség volt, ahová a Király utcán lehetet elindulni (földes út), majd a mai Köröndnél fordultak rá az erdőbe fasorral övezett kivezető útra. A polgároknak egyre nagyobb igényük volt, hogy pormentesen kijussanak a városból a városerdőbe, így már 1832-ben lovaskocsi bérjáratokat indítottak (10-12 ember) óránként indulásokkal, továbbá felvetődött az igény egy sugarút építésének is. A tervek szerint ez az útvonal biztosította volna a kényelmes kijutást a Városerdőbe, a sugárutat övezve bérpaloták, bérházak és villák épülhettek volna, az egész beruházást a város tervezte megépíteni, de a tervezett költségek láttán erről a tervről lemondtak, és átalakították oly módon, hogy a sugárút mentén a telkeket vásárolják meg a módosabb polgárok (akkor feltörekvő, létrejövő újgazdagok) és építsenek saját vagyonukból bérpalotákat, bérházakat és villákat.

Egyre nőtt az igény az egyre forgalmasabb Király utcában az 1870-es évekre, a sugárút megépítésének az igénye a Lánchídtól a Városligetbe, amelyen kezdetben Ombimusz közlekedést valósítottak meg, amely az 1920 évekig szállította a Városligetbe látogatókat, a sugárút az Andrássy út nevet kapta 1885-ben. A Körönd-nél építették ki az Ombibusz garázst, ahol a lovakat is tartották.

A sugárutat 3 részre osztották fel a tervezés során:

Lánchídtól az Oktogon-ig; erre a szakaszra 4 emeletes bérpalotákat terveztek
Oktogon-tól a Köröndig; erre a szakaszra emeletes bérházakat terveztek
Köröndtől a Városligetig; erre a szakaszra magánvillákat terveztek és a sugárutat is kibővítették 2 szervízúttal is.

A sugárút létrehozását végül a Városvezetés elfogadta és elkezdték a módosabb családok felvásárolni a sugárút melletti telkeket és kezdték építeni a bárpalotákat, egyik ilyen bérpalota lett a Lechner Ödön tervezte a MÁV Nyugdíjintézete számára.

Az építési engedélyt 1883. május 31-én kapták meg. Lechner Ödön a megbízás elfogadásakor írta:

„Becsvágyam sarkallt, de vigyáznom kellett, hogy az én épületem ne viselkedjék tolakodóan Ybl remekével szemben, mert az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné királyné maradjon.[8]”

A tervezés és az építés 1883-tól 1886-ig tartott. A korai francia reneszánsz stílusát tükröző épület háromemeletes, négyhomlokzatos.[5]

Az épületet a MÁV nyugdíjintézetének a megbízásából Lechner Ödön és Pártos Gyula irodája tervezte. Az épület neve a földszintjén működött egykori híres Drechsler-kávéház tulajdonosának a nevére utal. Drechsler Béla[6] családneve később az egész épületre átragadt. Egy 1900-as képes levelezőlap az épületet MÁV Nyugdíjintézet palotája - "Drechsler" kávéház és Vendéglő néven, egy másik, 1903-as képes levelezőlap[7] pedig "Drechsler nagy Vendéglő" néven említi.

A földszinten – már 1885-ben – vendéglő és kávéház, a pincében söröző nyílt. Első bérlőjük, Ruscher György szaktudását a családból hozta: apja 1863 óta vezette a lipótvárosi Széchenyi sétatér kioszkját.

Ruscher hamarosan társult Reutter Nándorral, aki 1888 szeptemberétől egyedül vitte az egész üzletet, ám 1894 májusában a Nyugdíjintézet új pályázatot írt ki az üzemeltetésre. Ezt Drechsler Béla (1856–1927) Vámház körúti vendéglős és a képviselőházi büfé vezetője nyerte meg, s míg két elődje nem tudott zöldágra vergődni a hatalmas komplexummal, neki ez olyan jól sikerült, hogy a házat gyakran még ma is Drechsler-palota néven emlegetjük.

A Magyar Állami Operaház Andrássy úti épületével szemközt fekvő épület 1886-ra készült el.[9]

1928-ban nyílt meg felújítva a Drechsler-pince, amelynek beszállítója a Fővárosi Serfőző Rt. volt.[10]

A táncoktatás 1936 novemberében kezdődött az épületben, mikor Nádasi Ferenc balettművész az I. emeleten megnyitotta magániskoláját,[11] majd 1949-től ezekben a helyiségekben kezdett el működni az Állami Balett Intézet (1983-tól Magyar Táncművészeti Főiskola), ami lassan az egész épületet elfoglalta. Az intézmény 2002-ben költözött ki a palotából.[12]

Az előkelő körökben a lovas kocsikázás nagyon népszerű foglalatosság volt, így a forgalom egyre csak nőtt a Városligetbe vezető úton. Világraszóló technikai újdonság lett a Milleniumi földalatti vasút létrehozása, amely első szakaszában a Köröndtől indult a Városligetbe, mintegy 3,5 km hosszúságú volt, ez időjárástól és évszakoktól függetlenül biztosította a kijutást a Városligetbe. 1896. május 8-án Ferenc József személyesen utazott a földalattin.

Drechsler palota

A Drechsler-palotát 1997-ben értékesítette 220 millió forintért a Budapest VI. kerületének Önkormányzata. Ezután több tulajdonosváltozás következett. A tulajdonos az Andrássy 25. Kft., majd egy izraeli tulajdonos, ezt követően egy portugál cég, majd 2014 júniusától a katari uralkodócsalád egyik tagja lett. A vásárló valójában egy luxembourgi cég, a 2015-ben bejegyzett Balett Properties S.A., amely mögött Jassim Bin Hamad Bin Jassim Bin Jaber Al Thani sejk áll, aki a Katari Iszlám Bank, a világ ötödik legnagyobb iszlám pénzintézetének elnöke, a Credit Suisse Group AG és számos más nemzetközi cég igazgatóságának tagja.[13]

Az épület állaga a Magyar Táncművészeti Főiskola kiköltözése óta folyamatosan romlott. Időnként hírek jelentek meg a sajtóban az épület jövőbeni hasznosításáról, pl. arról, hogy 2020-ra luxusszállodává alakítják,[14] ez végül 2023-ra történt meg.[2]

Idézek a "válaszonline" oknyomozó újságírásból:

"Minden jó, ha a vége jó, mondhatnánk, bár a rendszerváltást követő évtized korrupciós ügyei és vagyonfelélése nem válik jóvá attól, hogy az elkótyavetyélt ingatlanok sorsa idővel rendeződik. Ettől még kétségtelen, hogy Budapest egyik legnagyszerűbb bérháza, az Operaházzal szembeni egykori Drechsler-palota vagy Balettintézet hosszú hányódás után révbe ért: W Hotels luxusszállodaként született újjá, méghozzá gondos felújítás után. Lechner Ödön korai főműve a magyar építészet történetének kiemelkedően fontos darabja, ezért örülhetünk a jól sikerült rekonstrukciónak. Meg annak is, hogy olyan funkciót kapott, ami nem azonos ugyan az eredetivel, de alapvetően illik a palotához.

Az Andrássy úton jó néhány végsőkig lepusztult épület végigment az elmúlt évtizedekben ezen az átalakuláson: eladták korrupciógyanús körülmények között, bérlőit kiköltöztették, végül több tulajdonosváltás után olyan gazdára talált, aki az értékéhez méltó módon megújította. Állami szerepvállalás nélkül a világörökségi sugárút ezen a sajátos módon válik ismét a város legelegánsabb utcájává:

a történet kezdeti szakaszának meghatározó eleme a fehérgalléros bűnözés, záró fejezete viszont az építészek, restaurátorok elkötelezett munkája,

és egy elkoszolódott, már-már felismerhetetlen épület újjászületése. A kettő között a Balettintézet esetében eltelt több mint húsz üres év, amikor a ház hámló vakolatú, szomorú szellemtanya volt.

Ennek a húsz üres évnek a közepén, 2013. április 30-án volt az az emlékezetes beszélgetés Orbán Viktor miniszterelnök és Tarlós István főpolgármester között, amikor kiderült, hogy a kormányfő az épület visszaállamosításán gondolkodik. Tarlóssal éppen a főváros által újonnan beszerzett Mercedes Citaro buszokat próbálták ki, amikor a jármű elhaladt a Balettintézet előtt.

„Az egy portugál kezében van, és vissza is akarnám szerezni” – mondta Orbán. „Miért nem csináltok valamit? A főváros kezdeményezheti.” Tarlós láthatóan zavarba jött a felvetéstől, és azt válaszolta, hogy ehhez nincs a fővárosi önkormányzatnak hatásköre, jogszabály kellene hozzá. „Kezdeményezzétek, hogy legyen egy ilyen törvény. Én csinálok egy ilyet, csak adjatok egy javaslatot, mert nem tudom ezt kitalálni helyettetek” – szorította sarokba Tarlóst Orbán. A főpolgármester igyekezett elterelni a beszélgetést, mire a miniszterelnök rápirított: „Ne sasszézzál rögtön oldalra, most erről az egyről beszélünk. Adjátok be!” Tarlós megígérte, hogy beadják, de látszott rajta, hogy ehhez aztán tényleg semmi kedve, és persze nem is lett az egészből semmi. A beszélgetés jól rávilágított a kettejük szerepfelfogása közti különbségekre, Orbán vezetői stílusára meg arra a kormányzási módszerre is, amelyben az egy-egy ügyre, személyre szabott törvényhozás előszeretettel használt eszköz. Ma már ebben semmi meglepő nincs, de 2013-ban mindez még újdonságnak hatott.

A Balettintézetet viszont nem államosították vissza. A következő év májusában az épületet 2007-ben 7,5 milliárd forintért megvásárló, de a szállodaprojektbe a gazdasági világválság miatt belebukó portugáloktól új tulajdonoshoz került: elsőként a Heti Válasz írta meg, hogy a katari emír egyik családtagja, Jasszim Bin Hamed Bin Jasszim Bin Dzsaber al-Tháni sejk áll a vásárló Balett Properties S. A. mögött. A fél Londont birtokló, luxusban otthonosan mozgó katari uralkodóház végül megfelelően tőkeerős tulajdonosnak bizonyult az épület megmentéséhez, bár meglepő módon ehhez még nekik is kellett egy újabb évtized.

A Balettintézet a főváros legnagyobb és legdíszesebb műemlék épülete. Nagyon sokan azt hiszik, hogy középület, részben a mérete miatt, hiszen majdnem ugyanakkora, mint a vele szemben álló Operaház, részben pedig a Balettintézet elnevezés miatt. Ez azonban tévedés:

az Andrássy út 25. eredendően egy hatalmas, díszes bérház, amit a MÁV Nyugdíjintézet épített befektetési céllal."

W Budapest Hotel***** nem csak a turistáknak áll rendelkezésre, hiszen a szálloda éttermét és bárját bárki látogathatja, belső tereit csak vezetéssel, szervezetten látogathatók.

A francia neoreneszánsz kastélyok mintájára épült palotában még ma is fel lehet fedezni jó pár eredeti elemet, így a lépcsőház kovácsoltvas korlátját (amelyen a MÁV emblémája látható alap elemként) és az öntöttvas oszlopokat, a különféle színekben pompázó üvegablakokat, a padlózatot és a számtalan domborművet. Különös a belső udvari homlokzaton lévő kis vonat az ajtó feletti fölkében, valamint a George Stephensont és James Wattot ábrázoló domborművek, de Lechnerék még oda is tettek valamiféle díszt, amit elsőre szabad szemmel talán észre sem vennénk – mint a lakosztályok erkélyén a mennyezeti festményeket.

"Lechner stíluskeresésének ugyanakkor fontos állomása volt az épület, amelyen az építész újító, kísérletező törekvései is megjelennek: a homlokzaton például nagy mennyiségben alkalmazott mesterséges épületkövet, melyhez bár nagy reményeket fűzött, a későbbiekben azokat nem használta ilyen mennyiségben. Ekkortájt kísérletezett a későbbiekben védjegyévé váló Zsolnay pirogránit alkalmazásával is, amely azonban ezen az épületen nem jelenik meg.

A műemlékvédelem alatt álló épület megújítása komoly feladat elé állította a rekonstrukció terveit kidolgozó Bánáti + Hartvig Építész Irodát, miután a lechneri örökség nagy mértékben megrongálódott, az eredeti tervek pedig csak hiányosan maradtak fenn. A legfőbb kihívást az jelentette, hogy egyszerre kellett megóvni a műemléki részeket és biztosítani az épület továbbélését. Az ebből adódó feszültséget az építészek annak végiggondolásával igyekeztek feloldani, hogy vajon maga Lechner miként nyúlt volna egy ily módon leromlott állapotú, de kiemelten magas építészeti értéket képviselő örökséghez. Így az épület rekonstrukciója műemlékvédelmi koncepció szerint, a szükséges épületkorszerűsítési tevékenységekkel együtt valósul meg. A korszerűsítés elsősorban az épület továbbélését támogató műszaki megújítást jelenti, vagyis olyan tartalmak elhelyezését, melyek a 19. században nem jelentek meg elvárásként. Az épület külső architektúrája, valamint a belterekben megmaradt lechneri építészeti elemek az eredeti tervek szellemében újulnak meg.

Az egykori bérpalotába a W szállodalánc tagjaként tér vissza az élet, a jelenlegi tulajdonos elképzelése alapján. Ennek eredményeként az eredeti struktúra szerint lakó- és vendéglátóegységek kapnak helyet az épületben: az Andrássy út felé vendéglátó tér nyílik majd, az épület központjában elhelyezkedő, üvegtetővel fedett belső udvarról pedig a szálloda különböző funkciókat ellátó egységeibe vezet majd út. A földszinten a szálloda fogadóhelyiségei, lobbyja, vendéglátótere és közösségi terei, míg a pinceszinten a pihenés, a regenerálódás terei, valamint a kiszolgáló funkciók lesznek elhelyezve, az emeleti szinteken pedig a szobák kapnak helyet. Az eddig funkció nélküli, nagy belmagasságú tetőtérben egy újabb, ötödik emeleti szobaszint jön létre, míg e fölé, a szabadon maradt tetőtérbe az épületgépészeti berendezések kerülnek."

Végül elérkeztem a képes bemutatáshoz, ebben a bemutató bejegyzésben igyekszem olyan képeket bemutatni melyeken lehetőleg ne szerepeljenek személyek (felismerhetően), az ilyen képeket nem itt, hanem a Barátság Klub Facebook csoport oldalán fogom megosztani (a csoport zárt, így csak tagok láthatják)!