Belebotlottam egy képkönyvtárba, nem is akármilyen, hiszen ezeket a képeket 1980 körül (+ 2 év) készítettem, érdekessége kettős:

Színes DIA az eredetije, melyet digitalizáltam,
Egyben egy kor története is, amikor az emberek még nem gyűlölték egymást!

Utolsó módosítás dátuma: 2024.12.07. 18:00

Ez a bejegyzés számomra néhol elfeledett emlék (ma már azt sem tudom igazán hol és mikor készítettem!), egy biztos támpont, hogy az NDK (Német Demokratikus Köztársaság), ami ma már nem létezik, ez már az elfeledett múlt, számomra szép emlék, persze vannak, akik ezt a korszakot "Átkos"-ként élték meg, de szerintem ez volt akkor a kisebbség!

Ebben a korban kétféle útlevél volt:

Piros útlevél - a szocialista országokba (más néven a Varsói Szerződés Országai) való utazást tették lehetővé, mert akkor szigorúan orzott határok voltak, sőt ekkor még létezett a "Vasfüggöny" is!
Kék útlevél - amivel a kapitalista országokba való utazást tették lehetővé és évi 100$/év költőpénz tartozott hozzá.
Az Én korosztályomnak emlék, a régmúlt,
A fiatalabbaknak egy ismeretlen időutazás a múltba, első kézből, személyes tapasztaltak alapján, mert én az életem nagyobbik részét abban a korban (Rendszerváltás (?) előtt) éltem le,
Amikor még létezett a MALÉV, stb.

Ez egy történelmi bejegyzés is lesz egyben, hiszen megkísérlek egy korrajzot is hozzávarázsolni, a képek alapján a múlt felidézésével. Mivel abban a korban még nem létezett a "Közösségi média" (Facebook, YouTube, digitális világ, stb.), így ez most számomra is új. Az első lényeges műveletet elvégeztem azzal, hogy a DIA filmeket (keretezett és tekercses) digitalizáltam, némileg javítottam a minőségükén is, hiszen akkor a színes technika is gyerekcipőben járt.

Nos, vágjunk bele, ha van kedved követheted az bejegyzés növekedési folyamatát.

Erre a helyszínre már egyáltalán nem is emlékszem, pedig ott voltunk, hiszen párom és a gyerekek rajta vannak a képeken! Utólag Goggle kereséssel megtaláltam valahol az Elba folyó közelében készültek!

Basteibrücke
01824 Lohmen, Németország
GPS: 50.961580, 14.073169
http://kirandulastippek.hu/cseh-svajc-szasz-svajc/bastei

Mivel fényképezhettem akkortájt? Talán egy SMENA 8-al, ennek egy automata változata, ami beépített fénymérővel is el volt látva (méhsejt jellegű érzékelő, az objektív körül és jellemzője volt, hogy az rekeszt és a záridőt automatikusan állította.

Mint írtam színes DIA-ra fényképeztem akkortájt, mivel a színes papír kép kidolgozása igen csak nem volt egyszerű (saját magam laboráltam (!). egy tekercs filmre (35 mm), 24-36 képkockát lehetett exponálni és nem volt olcsó mulatság. A filmet előhívattam, majd kockákra vágtam és bekereteztem (ez sem volt egyszerű művelet!). Emlékeimben kutatva talán 3 tekercs filmet vittem magammal akkori utazásunkra, MALÉV repülővel utaztunk Ferihegyről Drezda utaztunk, ahonnan vonattal utaztunk tovább Lipcsébe, ahonnan a vendégfogadók várt minket TRABANT-al és vitt el a lakásukra, Borna-ba (ott vendégeskedtünk).

Repülővel utaztunk, amikor akkortájt a csomagokat röntgen készülékkel világították át, így a filmeket a kézitáskában kellett vinni, hogy az átvilágítás ne tegye tönkre, a 3 x 36 kocka pedig egy hatalmas korlát volt, hiszen a képek számának korlája nagyon bekorlátozta, hogy hol és mennyi képet készíthetek! Ma ugye a digitális világban, csak nyomom az expot és kész, nincsenek korlátok!

A vendégfogadó házaspár Borna településen élt, a feleség tanitónéni volt, a férj egy szénbánya vezérét fuvarozta gépkocsivezetőként, és volt kislányuk, na meg egy Trabant-juk, amire éveket vártak. Mink családostól voltunk (feleségem és fiam és lányom), a házaspár és a gyerekek azonos korosztály volt. A Trabant-al fuvaroztak minket bejártuk Lipcse, Drezda környezetét, sőt voltunk Wartburg várában is (erre még határozottan emlékszem).

A vendégfogadó család a bánya lakótelepén laktak, (társasház?), szénnel fűtöttek, a szenet a bánya biztosította az ott dolgozóknak. Amikor a szenet kiszállították, egy nagy teherautó járt körbe, és a házak előtt leszórt egy kupacot, amit a lakók felvittek a lakásukba (pincéjükbe). Ami akkor számunkra furcsa volt, hogy a cipőket a lépcsőházban tárolták a bejárati ajtó mellett (és nem lopták el!).

Akkori időben kétféle színes film-technika létezett, mindkettő AGFA márkanéven, de az egyiket Meisseni, a másikat Leverkuseni AGFA néven volt elérhető, a Leverkuseni nehezen volt hozzáférhető (Nyugat-Németország!), de jobb színei voltak, így számunkra idehaza a Meisseni volt a megvásárolható. A vendéglátóink jobb körülmények között élhettek mint Mi, hiszen nyugat felé kirakatként működött az NDK. Akkor a ketté szakított Németországban mindkettőben a Márka volt nemzeti fizetőeszköz, de kétféle volt, Kelet-Német és Nyugat-Német Márka. A 2.-dik világháborút követően az ország ketté szakítása a családok szétszakítását is eredményezte, így a feleség (Elke) szülei Nyugat-Németországban éltek és egymást nem látogathatták. Emlékeztetőként, Berlin is ketté volt szakítva Kelet-Berlin és Nugat-Berlin, közte épült fel a "Berlini Fal", amit szigorúan őriztek Keleti oldalon. Kelet-Berlinről itt részletesen olvashatsz (wikipedia, szabad lexikon).

"Kelet-Berlin (németül: Ost-Berlin) a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) fővárosa volt 1948 és 1990 között. Az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és az Egyesült Királyság nem ismerte el hivatalosan mint fővárost, hanem csak mint Berlin szovjet megszállás alatt álló területét, amit 1945-ben hoztak létre. Az általuk ellenőrzött területek a Nyugat-Berlin nevet kapták, a két városrészt 1961. augusztus 13. és 1989. november 9. között az úgynevezett berlini fal választotta el egymástól. 1990. október 3-án, az NDK megszűnésével a két rész egyesült."

Én akkortájt a Belügyminisztérium hivatásos állományában dolgoztam, és így csak olyan útlevelem lehetett, amellyel csak a szocialista országokba utazhattam. Egy kivél volt számomra, amikor Kuba volt egy hivatalos utazásom úti célja, egy szolgálati delegáció tagjaként, ekkor szolgálati útlevéllel utaztam és nagyon bonyolultan, hogy ne érintsük Nyugat-Európát (kapitalista világ!), ezért Budapestről Moszkva, majd Írország, Kanada, és Amerika Keleti partja mentén az Óceán felett repültünk Havanna-ba, ez egy különleges utazás volt, minden vonatkozásában, de ez egy másik történet lehetne.

Visszatérve az eredeti bejegyzési-fonalhoz, talán 1 hetes volt az utazásunk az NDK-ba, a férj (Horst) több helyre elvitt minket, így amikre emlékszem:

Lipcse,
Drezda,
Wartburg vára,
Valahol felvonóztunk is (nem tudom hol),
Buchenwaldi koncentrációs tábor,
és mint jeleztem jártunk az Elba közelében is.

Megismerhettük a család hétvégi pihenő környezetét is, ami egy kerítéssel körbekerített közösségi park volt, melyen belül voltak a házacskák, egészek kicsike telkeken, sövény kerítésekkel egymástól elválasztva.

A családdal való kapcsolatunk "gyökere"? Feleségem egy Nemzetközi KISZ táborban ismerkedett össze Elke-vel (feleség), a kapcsolatunk több éves volt, Ők is utaztak hozzánk, és mink is kirándultunk velük a Balaton-ra (bérleménybe) a Duna-Kanyarba és Budapest nevezetességeit is megismerhették. A kapcsolatunk végül a hisztis kislányuk miatt szakadt meg, Elke megsértődött, amikor szóvá tettük a kislány viselkedését.

Egy másik alkalommal gyerekek nélkül is kint jártunk, akkor vonattal utaztunk éjszaka, hálókocsiban, a jegyet idehaza vásároltuk meg oda-vissza, csupán a visszaútnál kellett a helyjegyet lefoglalnunk. A visszaút intézéséhez be kellett utaznunk Lipcsébe. Lipcséből személyvonattal Drezdába utaztunk, onnan volt hálókocsink hazáig. Elke jött velünk az ügyintézéshez, amit a Drezdai pályaudvaron kellett intézni, akkortájt a német nyelvtudásunk harmat gyenge volt, a vasúti-pénztáros nagyon nem akarta megérteni mit akarunk (helyet foglalni!), Elke is segített, de egy szőke német-szépség volt az ügyintéző, ki is osztott minket: "Ha Németországba utazunk, akkor tanuljunk meg németül! Magyarul megkapta a választ: "kapja be!".

A férj (Horst) egy végtelenül türelmes, udvarias, segítőkész volt, a feleség (Elke), egy szőke-német-szépség), hirtelen, türelmetlen.