PASS-ok (Hágó), Alpesi utak (Strasse), Tal-ok (völgyek) - Élmények felidézése (A, I, CH)

St. Gottharso Pass (Szent Gotthárd hágó)

Létrehozva: 2023.07.16.

Bejegyzések dátuma: 2023.07.16.

Míg ezt a videót néztem (30 percnyi csodálat!), de hiszen nekem is vannak Pass videóim:

• Ausztria,
• Olaszország,
• Svájc.

STRADE DA SOGNO - (Forra-Tonale-Gavia-Stelvio-Resia-Giovo-Stalle-Großglockner-Mangart-Bled-Lubiana)

Igaz ezek akkor még nem 4K-ban készültek, de az élmény a lényeg, szóval visszakeresek néhányat, újrafeldolgozással!

Az is valószínű, hogy ezeket a hágókat már nem valószínű, hogy lesz lehetőségem újra felkeresni, amikor van lehetőséget bármit meglátogatni, akkor feltétlenül tedd meg, ne halogasd, mert később már nem biztos, hogy megteheted!

Ugyan nem Pass-nak (hágó) hívják azokat a magashegyi (Alpesi) utakat, amik végül is mindig 1-1, vagy akár több hágón is áthaladnak, ezért kibővítem a kört ezekkel az útvonalakkal is ezt a sorozatot. Teszem ezt azért is, mert a Pass-ok tömegével Svájc-ban találkoztunk útjaink során, de ezek az utazások olyan régen történtek, hogy akkor a videó technikám nagyon kezdetleges volt, így jó minőségű videókat nem tudok bemutatni, csak digitális képeim vannak, abból videót szerkeszteni és utána videóként bemutatni pofátlanság lenne, ezért bővítem a választék palettát a "Strasse"-kal és a "Tal"-okkal is, meglátjátok ezek az útvonalak is csodásan szépek azok számára akik a tengerpartok helyett a hegyeket kedvelik!

Szóval előbányászom az Archívből a Pass-os, Straßes, Tal-os videóimat és szemezgetni fogok belőlük, újra szerkesztem,, átkonvertálom (ha lehet) és lerövidítem, legalább is ez a terv. Ebben a bejegyzésben pedig összegyűjtöm őket egy csokorba, hogy könnyebb legyen belőlük keresgélni (választani).

No és akkor, mután ezt a BLOG bejegyzést elkezdtem, elindítom a videó szerkesztőmet Wondershare V:12.4.1, és rögtön azzal kezdi, hogy frissíteni kéne 12.5.0-ra.

Hát gondolkodtam egy keveset, bár esküt tettem, hogy nem fogok többet frissíteni, mert frissítés után eddig mindig gondjaim voltak az új verziókkal, ha más nem is, de minden frissítés lassulást okozott eddig. A 12.14.2-öt már kihagytam. Az eskü arra jó, hogy az ember megszegje (rosszul tudtom? Nem megtartani kéne?). Szóval ráangedtem a frissítést és láss csodát, bejött az amire számítottam, de bizakodtam, hogy tanán most mégsem! DE IGEN, Olyan lassú lett, hogy használhatatlanná vált, nos akkor bányászok az archivban a korábbi, még működő verziót, visszaállítot mindent a Windows-ban, mintha most telepíteném először, aztán majd meglátjuk, szóval akkor a kezdés az új PASS-os videók szerkesztését, kicsit elhalasztom, míg lesz egy használható videó-szerkesztőm újra.

Na persze a Windows is tiltakozik mindenért:

A röhely az egészben, hogy nem enged hozzáférést a módosított (Upgrade) Wondershare videószerkesztőnek a saját könyvtárában (amik az én felhasználói saját mappáim!), az pedig csupán hab a tortán, hogy a MsOneDrive-ot kifejezetten utálom, és nem engedem települni sem (!), amióta eltüntte az egyik általam fejlesztett LAKÓINFÓ programom forráskódját (ezután kénytelen voltam a vállalkozásomat is megszüntetni, ami erre a programra épült). Nos a vicc az egészben, hogy sok mindenki ragaszkodik ahhoz, hogy ennek a nyomorult, MsOneDrive-nek a könyvtárait használja, mint felhasználói könyvtárat, na, de hogyan, ha maga a Windows nem engedi a hozzáférést. Nos ennyit a frissítésekről és a hozzáférések szabályozásáról, ja és mindezt az Én érdekemben, hogy védve legyen a "Zsaroló vírusok ellen. RÖHELY, de nagyon fájdalmas röhej!

Megróbálkoztam az új verzióval szerkeszteni (V:12.5.0, de használhatatlan, állandóan le akar valamit tölteni, na de mit és honnan, és akkor csak homokóra-homokóra, na most lett elegem, törlőm és visszarakom a régi, még működő verziót), sőt azóta már mindenféle "bog"-is javításra kerültek, így ma már a 12.5.2 lenne az aktuális. Ezt is megpróbáltam, tetű lassú.

Újratelepítés megtörtént, visszaálltam V:13.3.1.-re, és reménykedem, hogy működik és használható lesz, nos soha többé (ne mond azt, hogy soha többé!) nem frissítem újabb verzióra, hiszen mindig új funkciókat tesznek bele, ami állandóan csak csökkenti a szerkesztési sebességet és a kínált funkcióknak csupán egy töredékét használom, mivel csak egyszerű "Hobby-sta"-ként használom. Akkor most tényleg elkezdem! Végül a 12.4.0 verziót használom, mivel állandóan a lassúsággal küzdök, így a Supportot is igénybe kellett vennem és kaptam egy letisztított verziót, jelenleg ez van feltelepítve és egyenlőre működik, remélem addig, amíg a Windows valamelyik drivere-t nem cserélik le egy új frissítéssel, vagy az AMD a videóDRV-vel!

St. Gotthardo Pass - Szent Gotthárd hágó - olaszul Passo del San Gottardo)

Gottardo Pass útvonala (pontosabban, az egész napos utazásé)

Mit ír róla a wikipedia szabad lexikon? Tehát a forrás a wikipedia.hu

"A svájci Szent Gotthárd-hágó (olaszul Passo del San Gottardo) sokáig az Alpok legfontosabb észak-déli összekötő vonala volt. Gotthárd-tengelyként azt a közlekedési vonalat jelölik, ami észak-déli irányban a Gotthárd-hegyen vagy alatta vezet. Ez a legközvetlenebb összeköttetés a központi Alpokon keresztül, mivel csak egy hegygerincen fut át.

A hágó az Urseren-völgyben lévő Andermattot (Uri kanton) és a Leventina-völgyben található Airolot (Tessin kanton) köti össze. A hágó tengerszint feletti magassága 2091 méter, emelkedése 12%. A Gotthárd-vonal kb. 110 kilométeres szakaszon Altdorfot és Biascát köti össze, de az út tényleges hossza Göschenen és Airolo között kb. 30 kilométer. Átszeli az európai fő vízválasztó vonalat (Rajna–Pó).
.....
Autóforgalom

Az első autó 1902 júliusában haladt át a Gotthárdon: az autó utasa Otto Julius Bierbaum német költő volt, aki 1902-ben a berlini August Scherl kiadótól egy „Adler” típusú 8-PS autót kapott sofőrrel együtt. Bierbaum a 136 kilométeres utat Bellinzonától Brunnenig kilenc óra alatt tette meg. Az autóforgalom csak a második világháború után növekedett, de nyilvánvalóvá vált, hogy a régi, kanyargós út nem felel meg az igényeknek, annak ellenére, hogy 1937 és 1941 között sok helyen kicserélték a burkolatot.

Az új út

Uri kanton 1953-ban kezdte meg a Schöllenen-vonal teljes kiépítését: kiszélesítették az Urner-alagutat és felépítették az új kétsávos Ördög-hidat. Az új Tremola-út első részét 1967-ben nyitották meg a forgalomnak, a többi része viszont csak 1977-ben vált járhatóvá. Az új út vonala 13 hídjával, 1 alagúttal és hosszú lavinagalériájával nagy ívben kikerüli a régi Tremola-utat. Az új Gotthárd-út utolsó szakasza – Andermatt elkerülése – 1983 nyarán került átadásra.

De ez az új Gotthárd-út is csupán átmeneti megoldás volt, hiszen a hágó télen néhány hónapra zárva van. Elkerülhetetlen volt egy alagút építése a hágó alatt. A közúti alagút 1980. szeptember 5-ei megnyitása után – ami biztos átkelést biztosított télen is – a hágón át vezető út szerepe még inkább csökkent."

Ha további részleteket olvasnál akkor kattints ide a wikipedia.hu oldalára.

Ezt a hágót 3x volt lehetőségem végig autózni (mindkét irányból, így más-más látványban lehetett részem!

Bejegyzések dátuma: 2023.07.17.

Stelvio pass (Passo dello Stelvio) - Olaszország (Dél Tirol)

Ez a hágó a kedvencek közé tartozik, viszont ahhoz hosszú, hogy egy rövid videóban bemutathassam, az 1.szakaszát megszerkesztettem, ez alapján valósíznű, hogy 3 szakaszból fog állni.

Stelvio Pass útvonala

Mit ír róla a wikipedia szabad lexikon? Tehát a forrás a wikipedia.hu

"A Stilfser Joch (vagy Stilfserjoch; olaszul: Passo dello Stelvio, magyarul még Stelvio-hágó is) Olaszország legmagasabban fekvő hegyi közúti hágója (2757 m. tszf). A Stilfser Joch a lombardiai Valtellina (Veltlin) völgybeli Bormio várost köti össze a dél-tiroli Vinschgau-völgyben (olaszul: Val de Venosta) fekvő Prad-dal (olaszul: Prato allo Stelvio). A hágó a nemzetközi jelentőségű SS-38. sz. olasz főközlekedési út magaspontja. Ez az Alpok és egész Európa (a 2764 m magas franciaországi Iseran-hágó (franciául: Col de l’Iseran) után) a második legmagasabban fekvő, aszfaltozott, autóval járható hágója,

…„Bár 1937-ben a Col d’Iseran elorozta az Európa legmagasabban fekvő hágója címet, a Stelvio ennek ellenére mindmáig megmaradt az egyik legtisztább, legizgalmasabb és legvarázslatosabb hegyi játszótérnek a természetjárók, kerékpárosok, motorkerékpárosok világában. Nem mintha a keleti (Prato allo Stelvio felőli) vagy akár a nyugati (Bormio felőli) emelkedők közül bármelyik is pihentető időtöltést jelentene. Az olasz Marco Pinotti, aki a 2005-ös Giro során járt a hegyen, az „aszketikus élmény” szavakkal írta le az utat - az önmegtagadás szinte vallási áhítattal járó gyakorlataként. Bár az aszketikus talán nem is megfelelő szó, hiszen abban benne foglaltatik a puritánság és a lemondás is. A Stelvio pedig élvezetet is nyújt. Van valami spirituális a csúcsa felé történő utazásban és abban, ahogy a Giro d’ltalia, a motorostalálkozók résztvevői, a magányos autósok minden alkalommal harcba szállnak a hóval, ami akár egész nyáron fent időzik a hegygerincen. „Az istenek a hegyekben laknak – közölte a La Gazzetta dello Sport hasábjain Claudio Gregori 2005-ben. – Az indiánok a mítoszbeli Murura helyezték őket, a görögök az Olümposzra, a serpák a Himalája csúcsaira, a japánok meg a Fudzsira. A Giro d’Italia szent hegye pedig a Stelvio.”…[1]

.....

Már jóval a kerékpársport és a körversenyek szervezése előtt a Stelvio egyike volt Itália nagy nemzeti jelképeinek. 1815-ben, amikor a jelenlegi Olaszország még közel nem volt egységes állam, a bécsi békeszerződés értelmében a Habsburg Birodalom átvette a hatalmat Lombardia felett, és azonnal terveket kezdett szőni a régió és a szomszédos Tirol közlekedési összekötését illetően. A megoldás egy út lett, amely a lombardiai Valtellinából haladt át a Vinschgauba (mai nevén Val Venostába). Magának az útnak - értelemszerűen a hágónak - a tervezésére és megvalósítására a breschiai Carlo Doneganit bízták meg. Az építész egy évet töltött az úthálózat (rámpák és a hágó) megtervezésével. Eredménye az a 49 kilométeres mestermű lett, amelyet 2500 munkás öt év alatt épített fel. Magának a Stelvio-hágójának a hivatalos megnyitására 1825-ben került sor. A díszvendég az elragadtatott Ferdinánd császár volt, de a meghívott jelenlevők tapsvihara és elragadtatása a tervező-kivitelező Doneganinak szólt. Tizenkét évvel később, munkájáért az uralkodótól két elismerő címet kapott: az Osztrák Birodalom Lovagjává és - önhatalmúlag - a Stelvio Nemesévé kiáltva ki a mérnököt. Donegani szívbetegsége következtében 1845-ben halt meg ( betegségén állítólag súlyosbított az Alpokban végzett kimerítő munka is).

Öröksége szakmailag is a legmagasabb teljesítmények sorába tartozott, és nem csak szó szerinti értelemben.[3] Több mint egy évszázaddal később - a hegyi hágók elismert szakértője, Hugh Merrick szemügyre véve a Stelviot, csak szuperlatívuszokban tudott nyilatkozni róla: „A legtöbb neves átkelőhelyet egyéni, sokszínű dicsfény ragyogja be, amelyben tükröződik a mérnöki tehetség és a táj csodája. Számomra a Stelvión megtalálható minden, amit csak a többi átjáró fel tud mutatni, mégpedig sokkal inkább, mint az összes többinél: itt együttvéve." A Stelviohoz sok más csodáló és értékelő is eljött, látott és behódolt. A közel két évszázad alatt a Stelvio nem csupán a közlekedés résztvevői, az autósok, motorosok, biciklisták, hegymászók és síelők, hanem írók, képzőművészek és költők számára - hajdan és ma is - szolgáltat inspirációt, vált ki elismerést."

 Ha további részleteket olvasnál akkor kattints ide a wikipedia.hu oldalára.

Stelvio pass, 1.szakasz

Stelvio pass, 2.szakasz

Stelvio pass, 3.szakasz

Bejegyzések dátuma: 2023.07.18-20.

Staller Sattel Pass - Passo Stalle - Ausztria/Olaszország

Staller Sattel Pass útvonala

Ez a hágó is a kedvencem, teljes hosszában csak nyári időszakban van nyitva, Tavasszak és Ősszel/Télen nem járható, egyes szakaszai a hó miatt, más szakaszok a lavina veszély miatt vannak zárva.

A hágó útra a Defereggental (A) völgyben lehet feljutni, maga az egész völgy egy csodaszép alpesi táj, hegyi feljárókkal tűzdelve, mert a településeket a hegyoldalba építették. A völgy végében kezdődik az emelkedő és juthatunk fel a hágóra. Közvetlenül a hágónál ausztriai oldalon van egy tengerszem, jéghideg vízzel, ja és tehenekkel, akik a vízben állva iszogatnak. Majd felérünk a Staller nyeregre. Innen egyirányúsított út vezet át Olaszországba. Minden óra 00-05-ig Olaszország felé és minden óra 30-45 között Ausztria felé egyirányú. A hágó út használata ingyenes, viszont csak nyáron van nyitva!

Forrás (itt olvashatsz róla részletesebben): wikipedia szabad lexikonban

"A Staller-nyereg avagy Staller-hágó (németül Stallersattel, olaszul Stalle) Ausztria és Olaszország közös határán levő magashegyi (2052 m) hágó és határátkelőhely az Alpokban. Az út az osztrák 108-as főútból Hubennél nyugati irányban ágazik ki, kezdetétől 10%-os, a hágónál (határállomásnál) 12%-os emelkedéssel. Az út áthalad St. Veit in Defereggen, St. Jakob in Defereggen és Erlbach településeken. Tőle nyugatra folytatódó szakasza Antholz (Anterselva) településen át Bruneck (Brunico) településben csatlakozik az E 66-os (49. számú) olaszországi főúthoz.

Az alpesi hágó az osztrák Kelet-Tirol körzetet és az olasz Dél-Tirolt (Bolzano megyét) köti össze. Környezete földrajzi-, közlekedés-, valamint turisztikai szempontból is mozgalmas térség. Egyértelműen magashegyi zóna, melynek mintegy kelet-nyugati felezővonalát a kialakult Isel-völgy képezi. A völgy északi szomszédja Ausztriában a Venediger-csoport (Großvenediger, Sädnig 3662 m., ill. 3173 m.), Olaszországban a Vedrette di Ries-csoport (Riesenfernergruppe 3436, ill. 3357 m.). A déli völgyfalat az osztrák Defereggen-csoport (Weiße Spitze: 2963 m., ill Gölbner: 2943 m.) olaszországi részén a Puster-völgy (St. Magdalena in Gsies: 2617 m) hegyei képezik.

A Defereggen-völgy mintegy 40 kilométeres és a Hubertől számolt első 28 km-én jó minőségű aszfaltút halad. A völgy települései üdülő-, illetve klimatikus gyógyhelyek (Sankt Veit, Sankt Jakob, itt az ún. „Bad Grünmoos” gyógyfürdő). A hágóút a Sankt Jakob-hoz tartozó Erlsbachtól kezdve szerényebb kialakítású, s ez a vidék tulajdonképpen a magashegyi mászósport területe. Megjegyzendő, hogy ez egy történelmi időktől kezdve használt útvonal. Manapság a tranzit-közlekedéstől a nagyforgalmú déli út (a Puster-völgyben, Silliantól Bruneckig vezető osztrák B100, ill. olasz SS-49. sz főútvonal: E66) jelentősen tehermentesíti, s így ennek az hegyi útnak főleg a helyi természeti- pihenési, sportolási adottságai érvényesülhetnek. Manapság a terepmotorsport is felfedezte.

A hágótúrát osztrák oldalról kezdve, a tulajdonképpeni (nem táblával jelzett) hágózóna Erlsbach nyugati határától kezdődik, egy kiszélesedő völgyszakasszal, melynek mélyén a gyorsfolyású patak, az északi hegyoldal szerinti oldalon a közút halad. Itt egy fából készült emlékoszlop és jelzőtábla-oszlop van. Az osztrák oldalon került kialakításra a platószerű hágótérség. Turistajellegű és emlékhely-szerű a kialakítása. Szobrok, pihenőhelyek, vízvételi lehetőség, egy modern turisztikai reklámlétesítmény. A hágó torkában őrhelyszerű építmény áll, de a schengeni egyezmény miatt nincs őrség és ellenőrzés.

Hirdetőtábla a közlekedési rendről (1/2 óránkénti váltás a hágón történő egysávos kiépítettség miatt. Piros-zöld lámpajelzés. A kialakított parkolóhoz szokásos turistaellátó pavilon működik. A parkoló felőli oldalról nagyszerű kilátás nyílik az olasz irányban lévő látványos völgyfolytatásra és a mélyben fekvő magashegyi tóra.

Az államhatár és a tulajdonképpeni hágó azonos. Az olasz szakasz az Antholzi-völgyben halad. A hágóból kivezető hirtelen ún. 88-as szerpentinnel induló olasz hágóút-szakasz esése (olasz-oldalról emelkedése) a hágótól távolodva némiképpen mérséklődik, de határozott magashegyi jellegét megtartja, Bruneck előtt még 12%-os lejtés/emelkedésű. Hubertől Erlsbachig, illetve a hágótól Bruneckig az út kiépítettsége jó, közvetlenül a hágó előtti osztrák oldalon, egy szélesebb, legelőszerű platón viszont gyenge minőségű. Itt csak „vadparkolási” lehetőségek vannak."

Bár magát a hágót 20 perc alat végig lehet autózni, én mégis 3 szakaszra bontva fogom bemutatni:

1.szakasz - Defereggenttal végétől a hágó fennsíkjáig

2.szakasz - a hágó fennsíkja

3. szakasz - az Olaszország-i szakasz

Bejegyzések dátuma: 2023.07.20.

Timmelsjoch Alpenstraße - Ausztria/Olaszország

Előszőr a 2000-es évek elején jártuk végig ezt az alpesi útvonalat, erről akkor csak képek készültek, néhányat beszerkesztek a videóba, hogy érzékeltetni tudjam a változásokat, hiszen Ausztriában állandóak a változások a fejlesztések. Első alkalommal amikor még határállomás is volt, az csupán egy konténer volt, néhány éve mikor utoljára jártunk ezen az úton egy nagyméretű látogatóközpontot, parkolót, és fizetőkapukat építettek, mert ez az útvonal fizetős (MautStraße).

Az osztrák oldalon a megszokott minőséggel, és szélességgel, az olasz oldalon zötykölően, korlátok nélkül, nagyon félelmetes volt a kanyargós szerpentint végig vezetni.

Timmelsjoch Alpenstraßse (Pass) útvonala

Forrás: a wikipedia.de szabad lexikon, itt olvashatsz róla részletesebben (Gépi fordítás!).

"A Timmelsjoch, röviden Timmel (olaszul Passo del Rombo) Ausztria (Tirol tartomány) és Olaszország (Bolzano autonóm tartomány - Dél-Tirol) közötti határhágó, 2474 m tengerszint feletti magasságban fekszik[1] A Joch az európai vízválasztó része és a Reschen és a Brenner közötti alpesi főgerinc egyetlen járható átkelője. Összeköti az Ötztal-völgyet Passeierrel, és elválasztja az Ötztáli-Alpokat a Stubai-Alpoktól. A Saint-Germain-i szerződés 1920-as hatályba lépése óta az Olaszország és Ausztria közötti határ a Timmelsjochon halad át. A hágó dél-tiroli részei a Texelgruppe természetvédelmi parkhoz tartoznak.

A Timmelsjoch tengerszint feletti magasságáról többféle állítás létezik. A hivatalos osztrák térkép[2] 2474 m[1] magasságra teszi az átkelőt, a dél-tiroli GIS Geobrowser 2472 m magasságot jegyez.[3] Alapvetően minden újabb térkép a Timmelsjochot a 2470 m és 2480 m magassági vonal között jelöli. A hágó tetején lévő útjelző tábla és az üzemeltető cég honlapja sokáig szembetűnően eltérő, 2509 m-es adatot hirdetett[4][5][6].

A Timmelsjochon átvezető út építésének tervét Ausztria nem sokkal a második világháború után vette fel. A projektet az akkori tartományi tanácsos és későbbi tartományi kormányzó, Eduard Wallnöfer, aki maga is Dél-Tirolból származott, jelentősen támogatta.

A Nord(nyugati) felhajtó 1955 és 1959 között épült meg Ausztriában, mint fizetős magánút, 28 millió schilling (ma nagyjából 14 millió eurónak megfelelő összeg) építési költséggel. Ez köti össze az Untergurglban végződő Ötztali utat a hágó tetejével.

Az olaszországi Passeierből felfelé vezető déli (keleti) felhajtót Benito Mussolini alatt 1933-tól a Joch előtt két kilométerrel katonai útként építették, hogy háború esetén Ausztria elleni támadásra használhassák, de a Berlin-Róma tengely megkötésével, Mussolini és Hitler találkozójával (1936. október 25.) a munkálatokat leállították. Csak 1968. szeptember 15-én adták át hivatalosan az olasz oldalon is az immár SS 44 bis közútnak nevezett összeköttetést[11].

Werner Tscholl építész Siegfried Pohl mérnökkel együtt a dél-tiroli tartományi kormány megbízásából kidolgozott egy főtervet a Magas-Alpesi út új arculatának kialakítására. Timmelsjoch Experience a neve az eredménynek, egy olyan tervezési elemekből álló rendszernek, amely a régió természetéről, történelméről, kultúrájáról, társadalmáról és gazdaságáról kíván tájékoztatni. Moos és Hochgurgl között részben színes betonból készült, járható szobrokat hoztak létre.[15][16] A 2011-ben elkészült öt állomást 2018-ban egy hatodik állomással egészítették ki (Transit)[17]."

A Pass (fizetőkapu) - 2000 körül), akkor még Vorarlberg-ből utaztunk ide!

Timmelsjoch AlpenStraße, Verzió: 1.

Legutoljára Olaszországból jártuk végig, egészen az Ötztal-ig, e alkalomból az egész útvonalat végig autóztuk, és már az átalakítás utáni állapotot láthattuk, a videót is ebből a rögzítésből fogom összeszerkeszteni. Tehát a kiindulás az olaszországi Schnals-tal-ból, Merano-n át, több Pass-t megmászva utaztuk végig. Ez egy egész napos hosszú utazás volt, beleértve az Ötztal Alpenstraße-t is.

A videó ugyan Meráno-tól indul, de a részletes bemutatás csupán a Timmelsjoch-ra korlátozódik!

Timmelsjoch AlpenStraße, 2.rész (Olaszországból)

Timmelsjoch AlpenStraße, 3.rész (Ausztriai szakasz)

Timmelsjoch AlpenStraße, 4.rész - folytatás, Olaszország felé

Timmelsjoch AlpenStraße, 5.rész - folytatás, Olaszország felé

Ötztaler Glecserstraße (fizetős útvonal)

Miután a Timmelsjoch Alpenstraße-n elértük Sölden-t települést, innen indul felfelé az Ötztaler Glecherstraße, egészen fel a gleccserig, ahonnan felvonókkal lehet még feljebb jutni, egészen a hegycsúcsokra.

Forrás: a wikipedia szabad lexikon, további részletekről itt olvashat (gépi fordítás):

"Az Ötztali gleccserút Tirolban (Ausztria) Söldenből a Rettenbachfernerig vezet, és ott - a felső parkolóban - 2798 m tengerszint feletti magasságot ér el. A Rettenbachfernertől az út a Tiefenbachfernerig folytatódik. A Tiefenbachfernerre vezető útszakasz a Rosi Mittermaier-alagúton keresztül vezet, amely Európa legmagasabb közúti alagútja, és amely az egykori német sífutóról, Rosi Mittermaierről kapta a nevét. Az alagút végén az út az Alpok legmagasabb aszfaltúton elérhető pontjára ér, 2829 m tengerszint feletti magasságba. Az alagúton keresztül a nyári hónapokban autóval, motorkerékpárral, kerékpárral vagy gyalogosan is megközelíthető. Ezt követően az út a Tiefenbachferner sífelvonó előtti, kissé alacsonyabban fekvő parkolóhoz vezet. Az út még a hegyekben járatlanok számára is könnyen járható; a Denzel szerinti nehézségi skálán SG2-es értékkel bír[1].

1972-ben épült, és a Hochsöldenbe vezető meglévő útról ágazott le.

A 15 km hosszú út használata díjköteles[2], üzemeltetője a Bergbahnen Sölden vállalatcsoport."

Timmelsjoch AlpenStraße, mellékútvonala - Ötztaler Gleccserstrasse

Bejegyzések dátuma: 2023.07.21

Lake Fontana Bianca

Dél-Tirol-ban, a Schnalstalban volt szálláshelyünk, innen különleges helyeket kerestünk fel, ez is köztük volt. A különlegessége az oda vezető hegyi út, és a végében gombóc és a lepények különböző ízesítéssel, mink kávét és almás-lepényt kóstoltunk, a Weissbrunnsee-nél.

Forrás: itt olvasható részletesen (eredetiben), gépi fordítás:

A hátsó Val d'Ultimo völgyben található a völgy hat víztározójának egyike, a kis Fontana Bianca-tó közel 1900 m tengerszint feletti magasságban.

A hátsó Val d'Ultimo völgyben fekvő Santa Geltrude falu után egy 6 km hosszú út vezet a Flatschberg-völgybe egészen a Fontana Bianca-tóig - németül "Weissbrunnsee", olaszul "Lago di Fontana Bianca" -, ahol az út véget ér. A tó már a Stelvio Nemzeti Parkban található, ezért népszerű kiindulópontja a környező hegyekben tett túráknak és a nemzeti park keleti részén tett kirándulásoknak. Innen a Malga dei Pini hütte és a Halász-tó is elérhető egy 1,5 órás, családok számára is alkalmas sétával. A Fontana Bianca-tótól indul a 2470 m magas Monte Chiodo hegyi túra is. A víztározó táplálója a Valsura folyó, amely az egész völgyön keresztül folyik, és végül Lana közelében az Adige folyóba torkollik. A Fontana Bianca-tó vízerőművét 1957 és 1962 között építette a SEL-Hidropower vállalat, az Alsó-Fontana Bianca hegyházat akkoriban elnyelte az árvíz.

2015-ös látogatás során ez a Facebook album készült.

Meglévő, eredeti videó

Bejegyzések dátuma: 2023.07.22.

Via Forcola Pass - Livigno Pass - Svájc - Olaszország

Dél-Tirol-ban, a Schnalstalban volt szálláshelyünk, innen különleges helyeket kerestünk fel, ez is köztük volt. A különlegessége az út eleje (Stelvio Pass), de Bormio-tól indult egy hegyi út (Livigno Pass) ami egy "VÁM szabadterület"-re vezet fel, és ha még tovább autózunk, eljutunk Svájc határán lévő Via Forcola Pass-ig. Ezt a két Pass-t fogom most bemutatni fordított irányba, Svájctól Bormio-ig, a Stelvio Pass-t pedig már bemutattam, azzal kezdtem ezt a sorozatomat.

Forrás: az eredeti, 2015-ös Facebook bejegyzésem.

A Livigno-hágó vagy Forcola di Livigno-hágó ( olaszul : Forcola di Livigno , románul : Fuorcla da Livign ) egy magas (2315 m (7595 láb)) hegyi hágó az Alpokban, a svájci Graubünden kanton és az olaszországi Sondrio tartomány határán .

A svájci Bernina-hágót köti össze az olaszországi Livignóval .

2015-ben újra felkerestük a Stelvio pass-t, most az időjárás is kedvezett, végig jó idő volt, napsütéssel, Bormiot követően elmentünk Livigno-ig, illetve egy kicsit tovább, egészen az olasz-svájci határig, majd ugyanezen az úton vissza a szálláshelyre. Idén sikerült jó minőségű (HD) videót és rengeteg képet készítenem az útról.

Olvastam az Interneten, hogy Livigno (Lombardia), egy vám szabad terület és, hogy minden olcsó, ennek tartalmát csak akkor fogtuk fel, amikor átléptük a vám szabad terület határát. A határ valóságos volt, határállomással, bár nem határőrök voltak a kalickákban, hanem vámosok és érdeklődtek, hogy vásároltunk-e bármit Livignoban, mert akkor bizony vámot kell fizetni. Ha a vámot ki kell fizetni, akkor viszont semmivel sem olcsóbb!, igazán csak a cigaretta és az alkohol érdekelte a vámosokat, de például a tankolás nem, pedig a 95-ös benzin 0,80 € volt, az olasz 1,60-1,80 €/literes árakkal szemben!

Ez a terület annyira olasz, hogy németül nem is válaszoltak sehol sem, csak olaszul!

*** Via Forcola pass, Livigno-ból a svájci határig vezető, mintegy 8 km hosszú útszakasz, a hágó legmagasabb pontja 2315 m, a hágón továbbmenve St.Moritz (Svájc), vagy Tirano-ba (Olaszország) jutunk el.

Újraszerkesztett videó

Történelmi visszatekintés a "Rendszerváltás"-ig

Jó néhány különlegességet mutattam be eddig és még néhányat előveszek még, sok-sok helyen jártunk feleségemmel Európában és sok mindent láthattunk, igen volt rá lehetőségünk és éltünk vele. Milyen jó, hogy akkor amikor lehetett utaztunk és láthattunk sok mindent, Magyarországon tömegesen nem volt rá lehetősége mindenkinek. Nos akkor egy ki kitérővel elmesélem, hogyan is történhetet mindez.

A "Rendszerváltás"-kor (vagy ennek csúfolják?) az Állami Népességnyilvántartó Hivatalban (ÁNH) dolgoztam, mint Rendszerkarbantartó szoftveres, Siemens Számítóközpontban a távadatfeldolgozás volt a fő-területem. A rendszerváltást követően az ÁNH átalakításához kormánybiztost neveztek ki, akinek nem volt a szívügye az "elavult, index-sequvenciális adatbázis", Ő (vagy érdekcsoportja) az IBM-met szerette volna elterjeszteni az államigazgatásban (AS-400) és ezen 10 millió állampolgár lakcímnyilvántartását (karbantartás, lekérdezés, választások, stb.), nos ezzel az új irányzattal nem tudtam azonosulni, így saját kérésemre nyugállományba vonultam. Mivel még nem voltam 50 éves, így a megállapított szolgálati nyugdíjam-ból büntetésből csupán 50%-ot állapítottak meg. Hamar rá kellett jönnöm, hogy 8.700,-Ft/hó nyugdíjból a családom nem tud megélni, így egyéni vállalkozó lettem. Programfejlesztő lévén, akkor úgy gondoltam, hogy a Lakásfenntartó Szövetkezetek részére írok egy olyan programcsomagot, ami ezt a területet teljesen kiszolgálja. Kezdetben el is indult ez az üzlet, de hamar rá kellett jönnöm arra, hogy a Lakásszövetkezeti szektor még nem érett meg az számítástechika használatára (pénz és képzettség hiánya), így más bevételi forrás után kellett néznem.

Ekkortájt (1996) keresett meg egy volt ÁNH-s szoftveres munkatársam, hogy menjek a Drescher Magyarországi Nyomdai Kft-hez dolgozni, mint programozó.

A Drescher Kft. akkortájt (1992) jött létre és az Adókártya bizniszt megnyerve indult el, ezt kiegészítve leporellógyártással, valamint egy új üzletág akkor kezdett kibontakozni, amit akkor DM (Direct Mailing) szolgáltatásnak neveztek (azóta ez lett az egyik fő üzletág). A DM a valóságban "Üzleti Levelezés" (Direct Mailing)-t jelentett, azaz különböző Cégek részére végzett nyomdai, megszemélyesítési, borítékolási és postázási szolgáltatást. Akkor tájt hatalmas volt a leporellós és A4-fénymásoló biznisz, ez aztán idővel elhalt és a DM üzletág vette át a szerepet, majd megjelent az Informatika (e-számla) mint új üzletág. Nem részletezem a történelmet, a lényeg, hogy 1996-ban szerződtem a Drescher Kft.-hez, mint közreműködő vállalkozó, ahol azóta is dolgozom, ma már alkalmazottként (ennek is külön története van 2019 - GDPR okán!).

Szóval magyarra lefordítva a tevékenységet, különböző Cégek (szolgáltatók, bankok, biztosítók, közmű-szolgáltatók, telekommunikációs-szolgáltatók, stb.) által átadott adatokból, számlákat, üdvözlő-, és felszólító leveleket, kötvényeket, bankszámla-kivonatokat nyomtattunk és borítékolva átadtuk postázásra. Ebben a folyamatban vettem részt, kezdetben programozóként, majd Termelési igazgatóként, majd az Ügyv.Ig. személyes tanácsadójaként, ma már sok mindennel foglalkozom, a legfőbb terület az ISO-val kapcsolatos (MSZ ISO 9001, 14001,m 27001), azaz Minőségirányítási és környezetirányítási, Információbiztonságirányítási vezetői feladatok ellátása.

Nos, a Drescher Kft. szerződésemnek köszönhetően, több bevételem volt, mint egy magyarországi átlag, így ennek köszönhetően számunkra megnyíltak a határok Európára (a Schengeni határok is megnyíltak!), és utazhattunk. Ha nincs a Drescher, akkor ezek az utazások nem biztos, hogy megvalósulhattak volna!

Kis kitérő után nézzük, miket tervezek még ebben a bejegyzés keretein belül?

Az biztos, hogy a rengeteg felvételből csupán csemegéztem, leginkább az volt a válogatás fő szempontja, hogy még élvezhető videókat szerkesszek, hiszen a 2000-es években a digitális technika nem 4-16G volt. Amikre még gondolok, hogy érdemessé válhatnak:

• Megkísérlem feljavítani egy utazás részletet Olaszország-i utazásból (2 -3 Pass);
• Ausztria-ból egy eddig mindig esőbe fulladt utazást egy víztárolóhoz;
• ..........

Via Statale del Passo Gavia, és további Pass-ok és tavak

Nézhetővé feljavítottam, a rázkódást nem sikerült teljesen semlegesíteni, sajnos az út minősége pocsék volt, és a kamera rögzítése se volt stabil, viszont ezt az utat már biztosan nem fogom megismételni, viszont csodás útazás volt. A szálláshely, ahol megszáltunk sem létezik már (a Covid világjárvány után, már nem nyitották újra, így megszűnt. Olaszország Schnalstal-ban a Katharinaberg települsé volt a szálláshelyünk és innen indulva több Pass-on utaztunk körbe, kezdve a Stelvio Pass-t, majd Bormio-n áthaladva a Via Statale del Passo Gavia volt a fő atrakció, utánna még számos Pass és több tó következett. Egy egész napos utazást volt a nettó utazási idő 6 óra volt, a megtett út 300 km!

Egésznapos nagykorút - Via Statale del Passo Gavia, és további Pass-ok és tavak

Forrás: wikipedia.it, részletesen ide kattintva olvasható.

A Gavia-hágó (2618 m) egy alpesi hágó a déli Ráti-Alpokban, az Ortles-Cevedale-csoport (Sobretta-Gavia-csoport) délnyugati peremén, amely a Val di Gavia (a Valfurva - Valtellina mellékfolyója) és a felső Valle Camonica között húzódik, és a Sondrio és Brescia tartományok közötti közigazgatási határt jelöli.

A hágó már a középkorban is ismert volt, a Velencei Köztársaság veszélyes alpesi kereskedelmi útvonalainak része volt, és a császári Alemagna útvonalon keresztül kötötte össze Németországot, Tirolt és Ausztriát. Az útvonalat egykor minden évszakban, ezernyi veszély és kockázat - hirtelen időjárásváltozás, sűrű köd, hóviharok és lavinák - közepette járták be, olyannyira, hogy a "Holtág" becenevet kapta.

A hágón átvezető középkori utat jelentősen kiszélesítették és felújították az első világháború alatt, amelynek során a frontvonal közelsége miatt az út alapvető stratégiai jelentőségűvé vált. Az út azonban továbbra is burkolatlan, keskeny és jelentős veszélyeket rejtő maradt.

Északon a Monte Gavia uralja, és autóval a 300-as állami úton, a Gavia-hágón keresztül érhető el, amely egy magasan fekvő, rendkívül festői útvonal, amely Bormióból Santa Caterina di Valfurván (Alta Valtellina) keresztül vezet Ponte di Legnóba.

Az év folyamán a kanyargós útvonal, a különösen keskeny útpálya, a nagy emelkedők, valamint a kevés szalagkorlát és védelem miatt a járműforgalom meglehetősen ritka, télen pedig az elért nagy magasság miatt az utat már ősszel késő tavaszig le lehet zárni a hó miatt; nyáron viszont az egész Európából érkező kerékpárosok és motorosok gyakori célpontja.

Via Statale del Passo Gavia, és további Pass-ok és tavak

Az Olaszországi utazásainknak a szálláshelyét is érdemes bemutatnom, bár a COVID19 világjárványt követően már nyitották ki újra, a tulajdonosok nyugdíjba vonultak az újranyitás helyett. Nagyon sajnáljuk, mert szuper helyen, egy szuper szállás volt, osztrák férjjel és olasz feleséggel, mindenki németül beszélt, hiszen Dél-Tirol tartományban van.

Egy történet: egyik reggel felébredve kinéztem a balkon-ról és a Panzió melletti település nagyparkolója tele volt autóval, és mindegyiknek olasz rendszáma volt. Mondom a feleségemnek, nézd már mennyi olasz rendszámú autó, ezek ennyire szeretnek ide járni? Hát persze, hiszen Olaszországban vagyunk, kaptam a megnyugtató választ. Annyira hozzászoktunk, hogy minden németül van kiírva, németül köszönnek és beszélnek!

Katharinaberg - (Dél-Tirol, Olaszország) - Schnalstal

Korábbi Facebook bemutató bejegyzésem.

Maga a kis település 15-20 házból áll, egy szerpentinen közelíthető meg, a hegy legtetején lévő fennsíkon, csendes, pihenésre kiválóan alkalmas környék (a szomszédságban lévő templom negyedóránként és óránként jelez, reggel pedig harangszóra van ébresztés), mindig időben, hogy le ne késsük a reggeli misét, na és a reggelit se.

A panzió kiindulási pontként szolgált ott-tartózkodásunk alatt, hogy megismerkedjünk egy új leendő helyszínnel Olaszország északi részének (Dél-Tirol) felfedezéséhez. Elvárásainknak tökéletesen megfelelt, innen kalandoztunk át Ausztriába, és Svájcba is, sok szép tájat láttunk, na és Olaszországban is, egészen a Garda tóig.

A szálláshely megtalálásának története.

Feleségem még 2011 végén látott egy riport (utazási) filmet, amiben bemutattak egy jégbarlangot, ahol jégből készített hangszereken játszva adtak koncertet. Volt néhány szó kiinduló támpontként, ezekre rákeresve a Google-ban megtaláltam a következő koncert helyszínét, ez Dél-Tirolban, Olaszország északi részén a Schnalstal völgyének végében lévő gleccserében volt egy jégbarlang és ide volt meghirdetve a koncert 2012 februárra. A helyszín és az időpont adott volt, így kerestem a völgyben szálláshelyet, kiválasztottam 3 panziót, írtam nekik ajánlatot kérve. Ilyen esetekben bevált módszerem, hogy azt a helyet választom, aki először válaszol, a válasz először a Pension Katharinabergerhof** volt, a másik 3 nap múlva válaszolt, nem tartanak nyitva télen, a harmadiktól nem is érkezett válasz. Így a választás a Pension Katharinabergerhof**-ra esett, nem bántuk meg!

Sajnos a legfőbb tervezett program elmaradt első utunk során 2012 februárjában. Az "Ice Katedrális" megismerése, (Ice Koncert), ugyan felmentünk a 3212 méter magason lévő gleccserhez nagy-kabinos felvonóval (fent hotel és étterem), de az idő annyira barátságtalan volt (-15 fok, és 25-30 km/órás szél) a gyönyörű, szikrázó napsütés ellenére, lemondtunk róla, hogy a gleccseren 20 perc sétával leereszkedjünk a jég katedrálishoz (aztán vissza), így erről csak a helyszín Web lapján megjelent képek maradtak élményként, no meg az, ahogy kiléptem a felvonó épült ajtaján, rögtön elcsúsztam, se... estem, rögtön hárman rohantak oda, hogy segítsenek, "nem történt bajom, nem tört el semmim" kérdezték, nem, mondtam minden rendben, de azonnal vissza is fordultunk a meleg étterembe, aztán az ablakból körbenéztünk, ebéd, majd vissza a barátságosabb völgybe, így a "jeges (Ice) barlang látogatás és az esti koncert elmaradt.

Igazi családias vendégszeretetben volt részünk, kényelmes, mindennel felszerelt szobában, kitűnő házias konyhával, bár számunkra furcsa volt, hogy leves helyett előételként tészta féleségeket kaptunk. igaz Olaszországban voltunk, de erről mindig megfeledkeztünk, hiszen mindenhol németül beszéltek, minden felirat a környéken ugyan kétnyelvű, de első helyen németül írják ki.

Ez egy összefoglaló tartalomjegyzék a Dél-Tirol (olaszországi utazásokról).

Katharinaberg - Dél-Tirol, Olaszország

Bejegyzések dátuma: 2023.07.23.

NA ÉS PERSZE A KEDVENC UTAM SEM MARAD KI, a GROßGLOCKNER ALPENSTRAßE

Ez az alpesi útvonal az első számú kedvenc, így aztán ennek újraszerkesztése nem lesz egyszerű feladat, hiszen megszámlálhatatlan videó és kép van róla, amit összeszerkeszteni 15-30 percbe szinte lehetetlen feladat, de hozzákezdek!

• Korábbi videókat összefoglaltam egy YouTube lejátszó listába itt nézhető meg (69.videó).
• ... és rengeteg Facebook bejegyzésem is van, 1 a sok közül (Tavasz).
• A Großglockner Alpenstraße hivatalos Facebook oldala
• na és természetesen WEB oldal is van.

Forrás: Großglockner (a Csúcs) wikipedia.hu és Großglockner Hochalpenstraße wikipedia.hu

"A Großglockner (gyakran egyszerűen Glockner) Ausztria legmagasabb hegycsúcsa. 3798 méter magas, a Középső-Alpok kristályos zónájában elhelyezkedő Magas-Tauern hegység központi részén – Glockner-csoport – található.[1] A hegycsoportról indul Ausztria leghosszabb gleccsere, a 8,3 km hosszú és helyenként 5 km széles Pasterze.[2] Népszerű célpontja a hegymászóknak, évente átlagosan 5 ezren másszák meg, illetve a hegyláb közelében halad a Großglockner magashegyi-út, mely szintén népszerű turistacélpont.

A Grossglockner alpesi úton ( „magas alpesi út Grossglockner ”) keresztül vezet az út a legnagyobb közúti pass az Alpokban a Ausztria (2504 m ), amely a tartományok Salzburg és Karintia . Északról érkező, felmászik egyenletesen Bruck át a Salzach híd a Hochtor pass, leereszkedni a Heiligenblut és a Moll -völgyben , még mindig elég enyhén lejtős. Az útvonalon számos parkoló van kialakítva, hogy a turisták megállhassanak, hogy megcsodálhassák a tájat, például a Grossglockner- hegységet és a Pasterze- gleccsert .

Az útvonal 47,8 km hosszú, Bruck-tól Heiligenblut-ig.

Északról az út keresztezi Fusch falut, majd a Ferleiten fizetős állomásról (1151 m) felszámíthatóvá válik a gépjárművek számára . Innen felmászik a Piffkar vidékére (1633 m), majd számos szerpentin útján keresztezi a Fuscher Törl-t (2428 m), egy hágót, amely lehetővé teszi a Fuschertal és a Rauris- völgy közötti áthaladást . A Fuscher Törlnél a festői Edelweißspitze út kanyarodik, amely körülbelül 1,6 km hosszú és 2571 m magasságig vezet .

Ezután az út leereszkedik Fuscher Lacke ( 2261 m ) irányába, majd felmegy, áthalad egy alagúton a Mittertörl-n ( 2335 m ), majd egy másik alagúton át a Hochtor-on (valódi hágó 2576 m-nél ), ahol a határ Salzburg tartomány és Karintia (2504 m ). Ez az útvonal legmagasabb pontja.

A főútról lefelé Heiligenblutig egy ág vezet messze a Mölltal-völgybe a Kaiser-Franz-Josefs-Höhe-ig (2369 m) a Pasterzen- gleccser lábánál . A helyszín festői kilátást nyújt a gleccserre és a Großglocknerre . A főút végül Heiligenblutig vezet. A falu felett található a Heiligenblut útdíj-kapu (1691 m).

Az út 1930. augusztus 30 és a 1935. augusztus 3, között épült, részben egy régi gyalogút és római út nyomvonalát követve . Úgy tervezte, Franz Wallack (1887-1966), mérnök-Karintiában, aki úgy tervezte meg, mivel az év 1924 . Az 1930-as évek gazdasági válságának köszönhető az Első Köztársaság, hogy több ezer dolgozót (3200) tudtunk felvenni erre a hatalmas projektre, amelyet pénzhiány miatt soha nem hajtottak végre. Az építőmunkás fizetése háromszorosa volt a tanárnak, ezért az országban a munkanélküliek nagy száma nagy számban érkezett az út építéséhez.

A tervezett időpontban avatták fel, és a vártnál alacsonyabb költségekkel járt, ami lehetővé tette Wallack mérnök számára a Franz-Josephs-Höhe kereszteződésének eljutását, amely hozzáférést adott a Pasterze-gleccserhez. A fő útvonalon az út egy 300 méter hosszú alagúttal keresztezi a Hochtort, miközben ezt az alagutat ásva találtuk meg 1933-ban , egy ősi Herkules szobrot .

Ez a magánút , amely az ország második leglátogatottabb turisztikai attrakciója, díjat számít fel (36 € 2018-ban egy személygépkocsiért, az árak a jármű típusától, a napszaktól stb. Függően). A Ferleiten és Heiligenblut közötti szakasz télen zárva tart. A tíz métert meghaladó hómagasság nem ritka; a rekord 1953-ban 21 méter volt. A téli zárás időpontja az október végi és május eleji időjárási viszonyoktól függ . Az északról délre és felfelé tartó hóeltakarítás során lavinákat is ki kell váltani. Négy Wallack rotációs marógép működik 1953 óta.

Az út szintén egyik napról a másikra zárva van. A két fizetőkapukon között vannak nyitva az 5. pm és 21 pm 30 főszezonban között 6- kor és 20 -kor utószezonban között 6- kor és 19 -kor 30- esnek.

A csomópont hozzáférést biztosít a Franz-Josephs-Höhe-hez (2369 m ), a Pasterze- gleccser látképéhez, amely 1930- ban közúton volt, és amely ma 280 méterrel lejjebb van, siklóval lehet megközelíteni . Ha ez a tendencia folytatódik, 80 év múlva a gleccser teljesen eltűnik. A belvedere felől könnyedén megfigyelheti a mormotákat szerencsésen alatta és a távolságban zerge .

Egy másik csomópont hozzáférést biztosít az Edelweißspitze -hez (2 571 m ), amely a hegylánc útvonalainak legmagasabb pontja, és amely lehetővé teszi a 3000 méter feletti 37 csúcs és 19 gleccser által alkotott panoráma megtekintését."

Elkészült egy videó, ami nem az utazást mutatja be, azaz nem az utazásra a rohanásra fokuszál, hanem az élményre, ami minket is megragadott 2001-ben, amikor eljutottunk ide: Großglockner HochAlpenstraße.

Magáról az útvonalról, a kanyarokról minden évben (volt amikor 2x is) készítettem videókat, ezért lett belőlük 70.rész. Találtam 2 olyan videót, amiből összejött a lények: A LÁTVÁNY bemutatása, hiszen ezen az útvonalon valóban a látvány a lényeg, persze a motorosoknak a kanyarok a fontosak, egy kirándulónak, az élmény és a látvány a lényeg!

Videó (utolsó ebben!) dátuma: 2023.07.23.

Ausztria (Salzburg/Karintia tartomány) - Großglockner Hochalpenstraße az élmények szembe jönnek!

Ennyi volt, itt végetért ez a sorozatom.