Búcsú az Arborétumtól, avagy a mozgáskorlátozottak lehetőségei

Tegnap be kellett látnom, hogy számunkra feleségemmel véget ért az aktív időszak és jól meg kell gondolni, mi az ami még belefér egy kirándulásba 78 évesen!

A Budafai Arborétumot látogattuk meg, 2019-ben láttuk utoljára, de rossz időpontban, 2020-2021 világjárvány okán elmaradt egy újabb látogatás, így idén már nagyon készültünk rá. Az időpontot is igyekeztem jól kiválasztani, ehhez az 1 héttel ezelőtti Azáleás völgy látogatása rátett még egy próbával, ahová rossz időpontban érkeztünk, mert a Facebook-on nem aktuális képek megosztása félrevezetett, hiszen csodás fotók, a virágzás pedig sehol, hiszen a fotókat nem idén készítették.

A legutóbbi látogatásról készülő bemutató oldalam itt nyitható meg.

Megérkeztünk az Arborétumhoz, új fogadóépület, az épület bejáratához közel mozgássérült parkoló, szuper. Bementünk, megváltottuk a jegyet és kérdésem, hogy kell bemenni az Arborétumba? Válasz: menjünk tovább és az épület végében van a kijárat, tovább menve, bejutunk az Arborétumba. A meglepetés akkor jött, amikor kiléptünk az ajtón, hiszen egy hosszú, pihenővel megosztott lépcsősor következett, na ezen egy mozgáskorlátozottnak lemenni, na a nem fog menni! Feleségem lekínlódta a lépcsősort, igen ám de ezt visszafelé is meg kellett ám mászni! Rá kellett ébrednem, hogy bizony ez már nekünk nem megy.

Előzmények

Csupán néhány példával illusztrálom, hogy nem voltunk nyámnyila alakok!

Érdemes volt ellátogatni 2009. október elsején a bécsi Stephansdomba, ahol különleges helyen fogyaszthattuk el a hosszú feketét. Egy napos alkalmi kávéház nyílt a dóm egyik tornyában. Az alkalmi kávézót a bécsi kávéház-tulajdonosok szervezete rendezte be, 72 méter magasban.

A "Kávézóba" csigalépcsőn, 343 lépcsőfok megmászásával lehetett felérni. MEGMÁSZTUK (65 évesen).

2006.06.23. - Schruns, kisváros a Montafon völgyben (Ausztria, Vorarlberg tartomány), Vandanstól néhány kilométerre. A kisvárosból egy nagykabinos felvonóval feljuthatunk a Hochjoch hegyre, ahonnan majdnem a csúcsig egy ülőfelvonóval juthatunk fel, a hegyi állomástól sétautak (hegymászó) indulnak különböző irányba. Mink felmásztunk egészen a keresztig, helyenként a hegy gerincen bukdácsoltunk sziklákon, kétoldalt a nagy semmi, alattunk. Ma már nem vállalkoznék rá, hogy felmásszak, de hát "fiatalon" (62 évesen), mindent bevállaltunk.

A katasztrófa bekövetkezése

2014. augusztus.

Házasságkötési évfordulónkat (49) szerettem volna megünnepelni, erre Örvényesen a Huszár Vendéglőt választottam (korábban kedvenc helyünk volt). Az ebéd végeztével feleségem felált a székről, hogy fel tudjon állni, ehhez hátrébb szerette volna tólni a széket, de az nem mozdult, beakadt a lába a szuper módon, "viakolor" díszkővel burkolt teraszon, a fugába, eltekerte a lábát, ami rögtön szilánkosra törött, elvágódott és nem mozdult, míg a mentők fel nem emelték a hordágyra, irány a Veszprémi megyei korház, műtét, akkor kapta emlékbe a képen látható vasas felszerelést.

Nos, életünk ettől kezdve megváltozott, nem ragozom, lépcső nincs, tömegközlekedés nincs, emelkedő/lejtő nincs!

Tegnapi nap az Arborétumban végleg bebizonyította, hiába a hősies viselkedés, tűrőképesség, tovább már nem megy!

A bazi nagy csavar nélkül a többi élete végéig megmarad, a nagyot 1 év kínszenvedés után, könyörgésre kivették, ami amúgy azért került bele eredetileg, mivel a műtőben akkor éppen kisebb már nem volt, na és "erre a kis időre" már nem érdemes vele foglalkozni (EÜ állapota!).

Eredmény: 2 cm-el rövidebb láb, mozgásában korlátozott, de a háziorvos szerint ne igényeljünk mozgáskorlátozott igazolványt, mert akkor "megalázó bizottsági vizsgálat" után lehetne csak megkapni. 

Emlékeztetőül: miután korábban a háziorvos javaslatára adták az igazolványt, és néhány háziorvos/páciens visszaélve ezzel, pénzért megszerezték, ezért törölték ezt a házorvosi jogot és bizottsági vizsgálat alapján lehet csak kiváltani, erről az élvezetről pedig lemondtunk, így maradnak a korlátozások.

Na és akkor mutatok néhány példát az újkorból

• A Szombathelyi, Kámoni Arborétum, akadálymentes, sík terület, jól járható sétautakkal, ha lenne egy kis villany autó, akár szuper hely is lehetne, de helyette, sűrűn vannak padok elhelyezve, így le lehet pihenni.
• Vácrátóti Arborétum, nem igazán akadálymentes, a felső kert bizony dombon van, köves, göröngyös úttal.
• Jeli Arborétum, akadálymentes (az első nagy része).
• A Budafai Arborétum megbukott, ugyan van mozgáskorlátozott parkoló, de tovább lépcső.
• Tata - Esterházy kastély, csak a földszint akadálymentesített, de az is körülményesen, az emeletre lépcső vezet fel.
• Füzérradvány - Károlyi kastély, mozgáskorlátozott parkoló kijelölve a parkolói területen, de onnan hosszú lépőcsősoron lehet feljutni a kastély földszinti szintjére, onnan viszont már a park szintétől a pincébe (öltöző, mosdók) és felfelé már lift van. Bár jelezve nincsen, de, ha a behajtani tilos táblát nem veszi figyelembe és felautózik a kastély mögé, ahol a dolgozók autói parkolnak, akkor a felvezető lépcsősor kikerülhető).
• Bajna - Sándor-Metternich-kastély, lépcsős.
• Nádasdladány - Nádasdy kastély, öltöző, mosdók a pincében, csak lépcső, emeletre is.
• stb., nem sorolom tovább, semmilyen és fél megoldások, a most nemrég felújított épületeknél is, mintha mozgássérültek nem is lennének. A helyzet az, hogy a hiányát korábban mink sem éreztük, most viszont kemény dióvá vált!

Mi a megoldás amit alkalmaztunk a "katasztrófa" bekövetkezése óta, erősen szürjük a látogatások számát és helyét. Tömegközlekedést kizártuk az életünkből (busz, villamos, vonat), hiszen lépcsőzni nem tud a párom. Hegy-mászás törölve, emelkedő/lejtő szintén, lépcső úgyszintén, kerékpározás, rollerezés mellőzve, az autóba való be/kiszállás sem egyszerű feladat.. Ez van ezt kell alkalmazni.

Tehát kérem szépen, ne adjátok a jobbnál-jobb ajánlatokat, hogy hová, ha nem ismeritek a lehetőségeinket, köszönetem.

Kert/park tervezőknek javaslat: villanyautó bérlési lehetőség!