A Lyukkártya-Lyukszalagtól a drónokig: Egy informatikus pilóta életrajzi visszaemlékezése #1
Közzétéve: 2026.08.01. (Személyes és szakmai történelmi visszatekintés)
Tartalomjegyzék
- 1. A soroksári gyökerek, a sváb névmentés és a Csepel Művek iskolája
- 2. A BM-Határőrség távírászától a kémelhárítás rádiófelderítéséig
- 3. Az 1968-as informatikai áttörés: Az UNIVAC 1005 és a 2 millió lyukkártya kiváltása
- 4. A COCOM-lista korszaka és a titkos "TITÁN" projekt
- 5. A 15 részes állami forráskód: Egy zárt közösség emlékezete
- 6. 144 Megabájt: Magyarország 10 milliós adatbázisa
- 7. A PC-s forradalom: DOS FoxPro és az első szabad választások szoftvere
- 8. Az 1991-es nagy integráció: Rendőrkapitányságok az online hálózatban
- 9. A nyugati embargó megfúrása: Titkos hardverfejlesztés és a bécsi kiküldetés
- 10. Havanna 1987: BM-delegáció és a COCOM-listás kubai csodák
- 11. Vállalkozói lét a rendszerváltás után: A Drescher-korszak 2024-ig
- 12. Újkori repülés és digitális evolúció: A drónok és a Mesterséges Intelligencia korszaka
Egyre fogyunk a régi kezdetek gárdából, én is betöltöttem a 82 évet, egyre közelebb az az idő, amikor velem együtt elmúlik és elveszik örökre az a múlt, ami ma már történelem. Mit történelem, hiszen ez egy számítástechnikai múlt időszaka, azaz a kezdetek a Belügyminisztériumban, sőt az egész akkori Magyarországon is!
Akkor létrehoztuk a semmiből épülő GAO-t, benne az EGPR-t, majd a BM és az ÁNH adatbázisait összefűztük/összekapcsoltuk, és OnLine módon elérhetővé tettük, sajnos már nagyon számosan maradtuk ebből az időszakból.
Ma úgy döntöttem, hogy készítek egy összefoglalót a múltról, a saját életpályámon keresztül, de beleszőve sok mindent, így a BM szolgálatom 29 évét is.
1. A soroksári gyökerek, a sváb névmentés és a Csepel Művek iskolája
1944. május 11-én születtem Soroksáron, stílusosan a szomszéd ház óvóhelyének pincéjében, miközben az angol szövetséges bombázók éppen szőnyegbombázást végeztek a terület felett. Családom tősgyökeres sváb származású, a családfámat egészen az 1750-es évekig vissza tudtam követni, köszönhetően a Német alapítványi anyakönyvi kivonatok modern, digitális feldolgozásának és nyilvános elérhetőségének. Gyermek- és fiatalkoromat is Soroksáron töltöttem.
 |
| Néhány hónaposan, az AI-vel feljavított kép! |
A II. világháborút követő sötét években a családunk is felkerült a kitelepítendő svábok kíméletlen listájára. Édesapám leleményességének és gyors helyzetfelismerésének köszönhetően azonban sikerült magyarosítanunk a nevünket: az eredeti Elblinger nevet ekkor cseréltük fel az Egresi névre. Azért sima i-vel és nem nemesi „y”-nal a végén, mert ez egy tiszta, becsületes magyarosított név volt, nem pedig nemesi cím.
 |
| Álltalános iskolai éves tablókép az iskola udvarán, ez is AI-vel javítva és színezve! |
 |
| Általános iskolásként (Soroksár) |
Az általános iskola nyolc osztálya után, 1958 és 1962 között az Eötvös Loránd Acél- és Vasszerkezeti Technikumban szereztem meg a technikusi érettségit és végzettséget.
 |
Technikumi tablóképen, AI-vel színezve! A technikum időszakára két, összefüggő történetet szúrok itt be:
|
A nagybetűs élet iskoláját 1962-ben a Csepel Vas- és Fémművek Központi Tervező Irodájában kezdtem el, mint technikus tervező. Az eslő 3 hónapot itt is oktatással kezdtem, hogy ne essek ki a gyakorlatból. Az akkor felvett fiatalokat az iroda doaenje Bárczi Pista bácsi vette a szárnyai alá, és bevezetett minket a valós életbe, elmagyarázta, hogyan működik az iroda, mik a szabályok és szabványok, hogyan végezzük majd a munkáinkat az iroda különböző osztályain. Én az Acélszerkezeti Osztályra kerültem (ez volt a végzettségem), először mint segédje egy mérnöknek, részletrajzokat készítettem pausz papírra tus kihúzóval, és hozzá kivitelezési, műszaki leírást, valamint darabjegyzéket.
Ez az iroda nemcsak a szakmai alapokat adta meg, hanem az életemet is megváltoztatta: itt, a leíró osztályon ismertem meg a Feleségemet, Évát, aki a műszaki leírásainkat és tervdokumentációinkat készítette. Ebből a közös munkából egy életre szóló, immár hat évtizede tartó házasság és szerelem született, amire a mai napig büszkeséggel tekintek, ez valóban egy holtodiglan kapcsolat!
2. A BM-Határőrség távírászától a kémelhárítási rádiófelderítésig
1964-ben katonai sorozásra került sor, és bevonultam a BM-Határőrség Híradós részlegéhez, ahol kőkemény, professzionális rádiótávírász képzést kaptam. A katonaidőm alatt a Belügyminisztérium felfigyelt a képességeimre, és felajánlották, hogy átvennének a hivatásos állományba. Megállapodtunk, így 1965-ben hivatásos tisztként, alhadnagyi rendfokozattal kerültem át a BM állományába. Belügyminiszteri engedéllyel még ebben az évben feleségül vettem Évát.
A BM kémelhárítási területén lettem rádiótávírász. Feladatom az akkori hidegháborús időszakban a nyugati hírszerzés rádiófelderítése és monitorozása volt. Ez egy rendkívül komoly, megfeszített 3 éves szolgálat volt, ahol a sikeres munkám elismeréseként előléptettek főhadnaggyá.
Ez az idegfeszítő munka megérdemli, hogy néhány dolgot megírjak:
- A rádiótávírász szolgálat helyileg Budapesten kívül volt, ahová a a távírászokat és iránymérőket szolgálati autóbuszok szállították (reggel, délben, este), 6 órás műszakokban 8, 14, 18, 02 órás műszak kezdésekkel. Az esti szolgálathoz a csoport fele beállt a szolgálatba, a másik fele ott a szolgálati helyen lefeküdt (ugyan már nem, estébe hajló foci volt az időtöltés egy kispályán, a lefekvők éjjel 02 órakor leváltották a szolgálatban lévőket és lefeküdtek, a reggeli váltáskor pedig a busz visszaszállított mindenkit Budapestre.
- A csoportok két szakmát képviseltek, voltak a felderítők és a távoli iránymérők. A megfigyelő/iránymérő szolgálat az akkori Varsói Szövetség keretein belül meg volt osztva, és minden országnak ki volt jelölve az a rádiófrekvencia sáv, amit figyelnie kellett. A megfigyelő eszköz egy "KROTTY" elektroncsöves, szuper érzékeny rádi-vevő berendezés, jó nagy méretben képzeljétek el. A szolgálat területén volt egy hatalmas vevő és mérő antenna rendszer, amely a figyelt frekvenciának megfelelően választható volt, minden munkahelyen. Egy munkahelyen 2.db. vevő állt a megfigyelő/felderítő ember részére, az egyiken "szűrte a sávot" (amit a részére kijelöltek) és 6 órán keresztül max. 15-20 mp volt egy szűrési ciklus, ha ki kellett menni pisilni, akkor a diszpécser kijelölte azt az embert, aki átvette az általa figyelt sávot. A második vevővel, szabadon lehetett figyelni bármilyen más frekvenciát. A felderítő fején kettős fülhallgató volt, 1-1 hallgató az 1-1 vevőhöz. A 15-20 mp alatt végig kellett szűrnie (frekvencia sávon) a részére kijelölt 70-80 KHrz-t, azonosítani és észlelni a nem oda való, véletlenszerűen megjelenő (hallható) rádió adásokat. Abban az időben 3 ügynöki hálózat létezett: Amerikai, Német, Angol. Ezek a szolgálatok az ügynökeikkel rádiók tartották a kapcsolatot, küldték az utasításokat és fogadtán a hírszerzési információkat, 1-1 ügynöki adás 10-15 mp tartamban léteztek, ezek gépleg felgyorsított morze jelsorozatok voltak, melyeket az ügynök speciális eszközzel sugárzott az éterbe., Ugye a 2 időtartam a szűrési gyakoriság és az ügynöki adás nagyon közel voltak egymáshoz, így az ügynöki adás észlelése nem volt egyszerű feladat, a 6 órás műszak végére a szolgálatot ellátó mind fizikailag, mind szellemileg roncs lett. Nos ezt a szolgálatot 3 évig bírtam, de már csak egészségromlással, a gyomrom kikészült, az éjszakai szolgálattól, a kávé liter számú fogyasztásától és az idegfeszültségtől.
- A nyugati ügynök szolgálatok Nyugat-Németországba telepített nagy teljesítményű adókat üzemeltettek, ezek sugározták az ide telepített ügynököknek az utasításokat, az adásra való felszólítást, stb. Ezeket az adókat is figyeltük, és ezek alapján, mindenféle szabályokat próbáltunk kialakítani, azaz kapcsolatot a sugárzott jelek és az adást végző ügynökök frekvenciái között, hogy a lehető leggyorsabban tudjuk érzékelni, ha adásra kerülne sor. Bevésődött az agyamba a "BUDVV", ez volt az adó szünetjele, de ezt sem lehetett készpénznek venni, mert voltak ettől független ügynöki adások is. A gyakorlatban előforduló adási frekvenciákat kigyűjtöttük, és próbáltul azonosítani az adásra való felhívással, és bizony sikerült összeállítanom egy 16 x 16-os táblázatot, amibe be tudtam írni több rádiófrekvenciát, amit össze tudtam kapcsolni a jeladó által küldött jelekkel, így emelve az ügynöki adás észlelését és az iránymérők értesítésével, azok helyhez kötését, szóval voltak elért eredmények, ennek is köszönhettem, soron kívüli előlépteseimet is.
Most akadtam rá egy cikkre, ami a rádió-elhárításról szól, a Mult-Kor WEB portálon.
1968-ban a minisztériumban egy teljesen új, úttörő projekt indult: egy Adatfeldolgozó Központ létrehozása (GAO). Mivel látták a műszaki és logikai affinitásomat, felajánlottak egy hivatásos rendőr főhadnagyi gépkezelői állást ebben az új központban, amit örömmel elvállaltam. Ezzel egy időben, 1968-ban megszületett Ildikó lányom, majd 1970-ben Péter fiam is.
.png) |
| Ildikó és Péter (eredeti dia képről) |
3. Az 1968-as informatikai áttörés: Az UNIVAC 1005 és a 2 millió lyukkártya kiváltása
1968-ban így kerültem át a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Csoportfőnökségére nagygép-kezelőként, ahol a lyukkártyás, lyukszalagos és táblázógépes rendszerekkel kezdtem dolgozni.
.png)
 |
| Forrás: Internet |
 |
| UNIVAC 1005 táblázó gép program táblája |
A kőkemény kódolást 1-címes Assembler nyelven végeztem. A feladat gigantikus volt: minden évben januártól márciusig közel 2 millió darab 80 oszlopos lyukkártyát kellett Soemtron mechanikus rendezőgépeken manuálisan lerendezni és kitáblázni – ez tartalmazta az ország teljes külföldi és magyar állampolgári határforgalmi adatait. Amikor a gépet kibővítettük a plusz mágnesszalagos egységekkel (4.db. lett), megnyílt a lehetőség a digitális rendezésre. Megírtam az első Assembler alapú rendezőprogramot, és a korábbi hónapokig tartó, végtelen fizikai lyukkártya-pörgetés ripsz-ropsz, mindössze néhány hétre csökkent le! Ez egy leírhatatlan technológiai előrelépés és szakmai diadal volt az országban.
Egy színes sztori ebből az időből:
A Soemtron lyukkártya rendező gépeken a 80 oszlopos lyukkártyák millióit rendezgettük, naponta, és az év első negyedévében az egész előző évet 4+2+6 oszlopn, hogy a listás táblázásnál a listák rendezettsége Vezetéknév (4), keresztnév (2) + születési dátum (6) mezőre sorba legyenek (határátlépések névjegyzéke, naponta és évente.
A táblázógép UNIVAC 1004/1005 a listázásnál (lyukkártyáról) sorrendet figyelt, ha sorrendhibát észlelt, akkor volt paláver, leszidva a rendezést végző gépkezelőt, és a táblázó pedig a listát kellett vissza szednie az utolsó jó lapig, aztán ha a rendező kijavította a csomagot, akkor folytathatta a táblázást.
A rendezést helyességéért a rendezést végző operátor volt a felelős, egyik gépkezelőnél a sorrendhibák állandók voltak, érthetetlenül álltunk a hiba előtt, míg végül kiderült az OK! A rendezést végző úgy ellenőrizte a rendezést helyességét, hogy a rendezőgépen a lerakókba oszlopomkénti rendezésnél az egyes betűk elkülönítésre kerültek és 1-1 lerakóba lettek irányítva, mivel a kártyán lévő lyukak egyszerű kefés és hengeres, átfolyó árammal voltak vezérelve, így, ha a leolvasás hibázott, akkor a kártya hibás lerakóba került. Az ellenőrzéskor, minden lerakóban lévő csomagot a kezelő kiemelt, és a kártya adott oszlopán átnézéssel ellenőrizte, hogy volt-e hibás olvasás, mert akkor nem lehetet átlátni az adott kártya oszlop/lyukon. A gépkezelő kollega (Apa beceneve volt), is mindig felemelte a csomagot és úgy tett, hogy mintha átnézett volna rajta, de soha nem ellenőrizte, hogy átlátható a lyuk, de mivel mindenki így csinálta Ő is utánozta a mozdulatot. Gondolhatjátok, nem volt megdicsérve, pedig nem is Ő volt a hibás, hanem az, aki betanította, de felületesen!
4. A COCOM-lista korszaka és a titkos "TITÁN" projekt
Az UNIVAC sikerei után új, még monumentálisabb feladatok találták meg a minisztériumot. Megjelentek a valódi, modern nagygépek (Mainframe rendszerek), és megindult az ország első integrált számítóközpontjainak kialakítása. Akkoriban ez egyáltalán nem volt egyszerű feladat, hiszen a nyugati szövetségesek részéről rendkívül szigorú technológiai embargó, úgynevezett COCOM-korlátozások voltak érvényben. A csúcstechnikát hivatalosan tilos volt a szocialista blokkba eladni, de mint a történelemből ismert, a hazai szakma mindig megtalálta a szükséges kiskapukat a beszerzésekhez.
Persze a fejlődés itt nem állt meg, a COCOM lista ellenére telepítésre került az első nagygépes rendszer Siemens 4004-es gép, amely először 128 KB, majd 256 KB belső memórával 8 szalagegységgel és 4 mágneslemez egységgel rendelkezett, de ezek nem a mai fogalmak szerintiek, miért is, hiszen KB és MB-okról írtam és nem rontottam el. A 128 KB belső memória elegendő volt ahhoz, hogy ezen BS1000 kötegelt feldolgozást, majd a bővítést követően BS2000 task orientált operációs rendszer futhasson. A mágneslemez egységek egyenként 74 MB (nem rontottam el!), és a felbővítéssel (kétoldalas fejegységgel), 144 MB tárolókapacitással rendelkezett (na jó ezek a második lépcsős fejlesztések után történt, mert eredetileg valami 5-7 MB volt 1-1 lemezegység), és ezek mérete megdöbbentő volt, igaz az év 365 napján, napi 24 órában pörögtek (!), ezek mai mosógép méretű tároló egységek voltak!
 |
| Siemens 4004 alapú számítóközpont (forrás: Internet! |
Persze a technikai fejlődés itt sem állt meg, és következtek a Siemens 7xxxx sorozatú nagygépes rendszerek, stb. Aztán ezekkel párhuzamosan elindult a személyi számítógépek megjelenése és rendszerbe állítása is (IBM PC, és Műszertechnika PC-k).
Ezen úttörő belügyi számítástechnikai és szoftverfejlesztői munkám elismeréseként a Belügyminiszter kitüntetett, pályafutásom csúcsaként pedig megkaptam a "Haza Szolgálatáért Érdemérem Arany fokozatát", az ezüstöt követőem. Ez a kitüntetés szimbolizálja azt a kőkemény mérnöki és éjszakákba nyúló teljesítményt, amellyel modernizáltuk a hazai adatfeldolgozás hajnalát.
Ezek a történetek ma már természetesen nem képeznek államtitkot, hiszen az interneten ma már számos hivatalos forrásból elérhető az akkori rádiófelderítés és elektronikus elhárítás szervezeti felépítése. Nyilvánosan kutatható a híres, Siemens 4004 nagygépen elindított Egységes Gép Prioráló Rendszer, azaz a legendás "TITÁN" fedőnevű projekt és rendszer története is, amelynek a legbelső technikai magvát alkottuk.
A TITÁN előzménye. eredetileg egy külső rendszerfejlesztő (INFELOR) cég volt megbízva a rendszer kifejlesztésével, ez egy napi Batch futtatásra tervezett rendszer volt, különlegessége, hogy a napi változások, azaz az adatbázis karbantartása és a napi EGPR lekérdezéseket egy Batch menetben futtattuk, eredetileg napi 1 ciklussal, aminek 24 óra alatt le kellett volna futnia, hogy a következő nap elindulhasson. A Cégnek akkor olyan rendszert sikerült fejlesztenie, ami az akkori Siemens hardveren nem futott le 24 óra alatt, ekkor a szerződés fel lett mondva, és a GAO sdaját csapatával, matematikusokkal, rendszer és szoftver fejlesztőkkel kibővítve belső fejlesztés lett indítva, ennek a projektnek a neve lett a TITÁN, ezt mi a belső berkekben így neveztük "Ti Tán Megcsináljátok", és megcsináltuk (nem én, mert az induló csapatban nem vettem részt, akkor én a régi rendszereket üzemeltettem).
Szóval létrejött az új EGPR rendszer és minden nap este indult és reggelre le kellett futnia, hibamentesen, hogy a BM és Rendőrségi szervek megkaphassák a kimeneteket (Bűnügyi priorálás, adatbázis karbantartás, és a napi határforgalom összepárosítása a határforgalmi figyelőztető rendszerrel.
Ha a Batch folyamat leállt, akkor telefon nekem, ha nem tudtam távolról telefonon segíteni, akkor ügyeletes gépkocsi jött (éjszaka bármikor) én mentem be, elhárítottam a hibát (Üzemeltető kollégáinkkal, sajnos a legjobb közülük, már nincs köztünk!), tovább löktük a folyamatot, hogy reggelre minden befejeződjön. Családom nehezen viselte, és akkor Ők (mai napig nem tudták), hogy igazából mi is volt akkor az én feladatom, és mi függött, attól, ha hiba keletkezett, na most ebből már megtudhatják ezt is.
Amikor már élesben üzemelt a rendszer, napi futtatásokkal akkor folytam bele a napi üzemeltetésébe, alakítgattam magát a Batch folyamatot, automatizáltam a külön-külön az operátor által kézzel indított programok indulásait, egymás utániság felügyeletét, és egy automatizált, folyamatot hoztam létre, valamint egy input fogadó szoftvert is lecseréltem (megírtam), ami a lyukszalagos napi határforgalmi adatokat a telexen érkező lyukszalagokat olvasta be, ellenőrizte és adatkezelésre alkalmas, szegmentált adatstruktúrába hozta és tárolta le, amivel a napi folyamat indult, ez volt az egész rendszer legbonyolultabb, és legelhúzódobb része, hiszen az adatokat a FEP (Határátlépési határforgalmi pontok)-eken a határőr sorkatonák rögzítették és továbbították a GAO telex központjába.
Legyen itt néhány ízelítő a ma már Interneten elérhető dokumentumokból:
- A BELÜGYI, ÁLLAMBIZTONSÁGI RÁDIÓELHÁRÍTÁS NEMZETKÖZIVISZONYRENDSZERE AZ 1960-1970-ES ÉVEKBEN
- A BM III/V. Csoportfőnökség szervezettörténete 1962– 1971 között
- külföldre utazásról és az útlevelekről szóló 53/1978. (XI. 10.) MT számú, valamint a 6/1978. (XI. 10.) BM számú rendelet
- BM AFCS Rendszerfejlesztő és Gépi Adatfeldolgozó Osztály létrehozása, 1962-1990
- Egységes Gépi Prioráló Rendszerben a lekérdezések, válaszadások, értesítések rendjét (1978)
- Nyilvántartások a gyakorlatban (EGPR története)
- Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (ÁNH utódja)
- 1962-ben kezdtem dolgos munkásságomat a Csepel Vas-, és fémművekben, a technikusi fizetésem 1.100,-Ft. volt.
- 1965-ben kezdtem Belügyminisztériumi szolgálatomat, a kezdő fizetésem 1.950,-Ft volt.
- 1968-ban a BM-GAO következett, emelt fizetéssel.
- 1973-ban kaptam BM kiutalási joggal Szövetkezeti értékesítéssel panel lakást Budapest XV.ker., Újpalota, 1 + 2 x 1/2 szobás összkomfort, távfűtéssel. Azóta is ugyanitt lakunk. A lalás ára 220.000,-Ft volt, a 2 gyerekre kaptunk 25.000,-Ft kedvezményt és mivel a feleségem a gyerekkellel még otthon volt erre is kaptunk 25.000,-Ft kedvezményt, befizettünk saját részt ez szintén 25.000,-Ft volt. A maradékra államilag támogatott 1%-os OTP hitelt vettünk fel, ezt a hitelt havi 321,-Ft/hó részletekben 2008-ig kellett volna kifizetnünk (ez a részlet tartalmazta a kötelező lakásbiztosítást is!). Aztán jött valamikor egy súlyos változás, és a kamatot felemelték 11%-ra, ekkor az OTP adott lehetőséget arra, ha kifizetünk egyben 40.000,-Ft-ot, akkor a maradékot elengedik, összeszedtük és kifizettük a 80-as évek eleje lehetet.
- Akkortájt vezetékes telefonhoz hozzájutni hétköznapi ember számára elérhetetlen volt. De a BM munkaköröm miatt, hogy bármikor elérhető legyek, kaptam vezetékes telefont.
- Az első autómat ami egy LADA 2101-es volt, a 80-as években vásároltam, 25.950,-ft-ért, amit a BM adott le vevő kijelöléssel. Az autó a Debreceni Megyei Főkapitányság ügyeletes autója volt, km állásra már nem emlékszem, de rohadt a karosszéria mindenhol, a motor pedig zabálta az olajat. Akkor tájt autót vásárolni nem volt egyszerű. Rögtön karosszéria rendbetétel, és motor generál lett végezve, ez az autó 27 évig szolgálta a családunkat, én mentem vele még 500.000 km-et, persze 2x volt újra karosszéria fiatalítás és még 2x nagyobb méretű heger-felújítás, míg végül egy Ausztriai utazásunkból hazafelé jövet a motor feladta magát, és orrán-száján dőlt az olaj, de hazahozott, igaz állandóan útána kellett tölteni az elfojt olajat.
- Az iső múlásával a BM emelt fizetés folyamatosan értéktelenedett, és nem hivatalos mellékállásban egészítettem ki a fizetésemet, egy fotózással foglalkozó egyéni vállalkozói csoportban, kezdetben az esküvői, gyerekfotókat szállítottam ki a megrendelőkhöz, majd később a színes fotó laborjukban dolgoztam esténként, és a hétvégeken. A BM hivatás szép dolog volt, de már nem fizették meg a 80-as években.
- 1991-ben mentem nyugdíjba, az akkor megállapított 17.000,-Ft/hó lett volna, de mivel nem volt meg a 30 éves szolgálati viszonyom, így büntetésből a megállapított összeg 50%-át folyósították, az öregségi nyugdíj korhatár eléréséig, így kényszerültem az egyéni vállalkozók világába.
5. A 15 részes visszaemlékezések: Egy zárt közösség emlékezete
Az akkori korszak technikai és szervezeti evolúciójának megőrzésére egy zárt, titkos szakmai közösséget hoztunk létre az egykori kollégákkal, ahol pontról pontra dokumentáltuk és feldolgozzuk a magyar állami informatika mérföldköveit. A közösség belső, rendkívül értékes és folyamatosan bővülő tartalomjegyzéke hűen tükrözi, mekkora utat tettünk meg a lyukkártyáktól az okmányirodákig.
 |
| ÁNH - Balázs Béla utcai épülete |
1. rész: A kezdetek (lyukkártya, lyukszalag) — Szerző: Egresi János
2. rész: Táblázó gép (UNIVAC) — Szerző: Egresi János
3. rész: TITÁN Projekt (tervezési szakasz) — Szerző: Egresi János
4. rész: SIEMENS 4004/45 Main Frame, az első számítógép — Szerző: Egresi János
4/A. rész: Siemens BS2000, Transdata 960 (távadatfeldolgozás kezdete) — Szerző: Egresi János
4/B. rész: Siemens BS2000, Transdata 960 (távadatfeldolgozás folytatása) — Szerző: Károly Frigyes Zajtai
5. rész: A BM-GAO-tól a BM-AFCS-ig (szervezeti változások I., II., III. fejezet) — Szerző: Egresi János
5/A. rész: A BM-AFCS-től a KEK-KH-ig (szervezeti változások folytatása) — Szerző: Egresi János
6. rész: EGPR első szakaszban, Batch rendszer BS1000-ben — Szerző: Egresi János
7. rész: BM-AH bővülései (Alrendszerek, pl. gépjármű nyilvántartás) — Szerző: Előkészítés alatt (+ sajnos már nem készült Cziffra András elhunyt)
8. rész: ÁNH (Állami Népességnyilvántartó Hivatal) létrejötte — Szerző: András Cziffra
8/a. rész: ÁNH létrejötte (kiegészítés) — Szerző: Tibor Reiter
9. rész: ÁNH számítástechnikai kiszolgálása — Szerző: Előkészítés alatt (nem volt rá jelentkező)
10. rész: ÁNH szolgáltatásai (Batch és OnLine rendszer) — Szerző: Előkészítés alatt (+ sajnos már nem készült Cziffra András elhunyt)
11. rész: Rendszerváltás és következményei az ÁNH/BM számítástechnikai megoldásaira — Szerző: Előkészítés alatt
12. rész: BM-AH átalakulása, szolgáltatási körök (okmánygyártás) — Szerző: Éva Keresztesné Szepesi
13. rész: ÁNH átalakulása (Választási rendszer, Lakcím rendszer) — Szerző: Előkészítés alatt (+ sajnos már nem készült Cziffra András elhunyt)
14. rész: ÁNH és BM-AH egybeolvadása, a KEK-KH létrejötte és megszűnése — Szerző: Előkészítés alatt (+ sajnos már nem készült Cziffra András elhunyt)
15. rész: LKO (Lakcím- és Közlekedési Nyilvántartó) — Szerző: Éva Keresztesné Szepesi
6. 144 Megabájt: Magyarország 10 milliós adatbázisa
1974 és 1976 környékén már kőkemény nagygépes rendszerkarbantartóként szolgáltam. Az év minden napján, a nap 24 órájában állandó vészhelyzeti és üzemeltetési készenlétben álltam az EGPR rendszer felett, amelyet később sikeresen online hálózati működésre állítottunk át. Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal (ÁNH) létrejötte után a feladat még monumentálisabbá vált: a Siemens TransData hálózatán futó, továbbfejlesztett online elérésű rendszert üzemeltetőként a kollégáimmal a Siemens PRISMA adatbázis-kezelő és BS2000 operációs rendszer alatt, Siemens 7xxx típusú nagygépeken.
A mai informatikusok számára hihetetlen, de a teljes, 10 millió fős Magyarország Népesség- és Lakcím-adatbázisa mindössze 144 Megabájtos (ismétlem: nem Gigabájt, hanem kerek 144 Mega!) cserélhető mágneslemez-meghajtókon (számosan sok!) üzemelt. Hogy ez fizikailag megvalósulhasson, a korábbi 420 karakter hosszúságú nyers adatsorokat kőkemény matematikai és kódolási algoritmusok segítségével (Matematikus és Szoftver fejlesztők, sajnos már nincsenek köztünk!), adatveszteség nélkül 50 bájtra tömörítettük össze! Ez a rendszer zseniálisan és sziklaszilárdan működött hosszú éveken át, egészen 1991-ig, ameddig információm volt.
1991-ben, a magyarországi rendszerváltást követően, az akkori új állami számítástechnikai irányvonallal és koncepciókkal való mély szakmai egyet nem értésem okán, saját kérésemre kértem a nyugállományba helyezésemet. Ekkor, 3 hónappal a soros előléptetésem előtt, amely r. Alezredessé tett volna, Nyugállományú rendőr Örnagyként zártam le ezt a kőkemény és páratlan állami informatikai szolgálatot — hogy harminchárom évvel később, a legmodernebb kor drónjaival és tiszta HTML kódjaival folytassam a digitális világ építését.
7. A PC-s forradalom: DOS FoxPro és az első szabad választások szoftvere
Az 1980-as évek elején az informatika világa hatalmas fordulatot vett: megjelentek az első IBM PC-k (és hazai Műszertechnika PC-k), és a merev nagygépes struktúrák mellett megkezdődött a rugalmas, kisgépes (PC) átalakulás, ami még a BM berkein belül ért engem. 1987-ben átvezényeltek az Állami Népességnyilvántartó Hivatal (ÁNH) Belügyi Főosztályára. Itt az elsődleges feladatom az EGPR és a Népességnyilvántartó rendszerek összevonása, valamint az online elérés kiépítése volt. A hálózat végpontjain már PC-k ültek, az adatok elosztását pedig speciális osztrák terminálelosztó PC-kártyákkal és szoftverekkel oldottuk meg, amelyeknek én voltam a rendszerkarbantartója és kapcsolattartója a Bécs-i fejlesztő céggel.
A rendszerváltás hajnalán egy történelmi léptékű feladat részese lehettem: már az ÁNH keretein belül részt vettem a legelső szabad választási rendszer informatikai felügyeletében, szorosan együttműködve a Központi Választási Irodával. Én írtam azt a DOS FoxPro adatbázis-kezelőre épülő PC-s szoftvert, amelyet országosan alkalmaztak a megyei ÁNH részlegeknél a választási névjegyzékek összeállítására és a lakcímek pontos választási körzetekbe való besorolására. Ugyancsak az én szoftverem támogatta az első országos népszavazási rendszer ellenőrzését is: a megyékben ebben a PC-s programban rögzítették a választási irodák hivatalos jegyzőkönyveit, majd a nagygépes szoftverfejlesztő kollégákkal összedolgozva, a PC-ből kiexportált adatokat betöltötték a központi Siemens nagygépes adatbázisba, amiből elkészült a választási eredményeket hitelesítő és kontrolláló hivatalos állami kimutatás.
Ide kívánkozik néhány gondolat a részemről!
- Számítástechnikában az egyértelmű azonosítás egy kiemelt fontosságú fogalomkör! Ezt csak az tudja érzékelni és megérteni, aki számítástechnikával foglalkozik. Egy személy, egy lakcim, de bármilyen jellegű adatot csak úgy lehet azonosítani, visszakeresni, karbantartani/módosítani/törölni, ha az adatot egyértelműen azonosítani tudjuk, különben az adat nem lesz elérhető, tévesen kerül előcsalogatásra és hamis információkhoz jut a lekérdező/karbantartó/felhasználó.
- Amikor döntés született arról, hogy létre kéne hozni egy olyan központi nyilvántartást, amelyben a Magyar Állampolgárok személyes és lakcím adatait kellene kezelni (létrehozni, módosítani/lekérdezni), akkor ezt az egyértelmű azonosítót a "Személyi Azonosító Szám", azaz a Személyiszámot gondolták erre a célra, és az egész új rendszert erre alapozták, és kezdték el az adatgyűjtést (Népességszámlásás), és az ÁNH (Állami Népességnyilvántartó Hivatal) nyilvántartási rendszer létrehozását. Az eredeti elgondolás az volt, hogy ezt a Személyiszámot lehet majd használni, a különböző közigazgatási rendszerek, és egyéb állami nyilvántartások összekapcsolására. Ha egy személy adataiban bekövetkezik egy változás (létrejön, módosul, törlik), akkor erről az összes érintett nyilvántartás, ezen a Személyi számon értesül és frissíthető az adatsora, anélkül, hogy a személynek a változást még számtalan helen kéne bejelentenie, átvezetés céljából.
- Aztán ahogy közeledtünk a "Rendszerváltáshoz (1989), egyre nagyobb erők kezdték firtatni és nehezményezték, a személyi szabadság jogi megközelítését, az adatnyilvántartások összekapcsolásának veszélyeit, míg végül a Személyiszám ugyan megmaradt, de a nyilvántartások összekapcsolása törvényi tiltást kapott. A Személyi szám megmaradt az ÁNH nyilvántartásában, és csupán a Választási Rendszerben került alkalmazásra a személyek azonosítására. Minden más nyilvántartásban, minden szervezet saját belső azonosítókat használ (azóta is), és az azonosítást, egy egyértelmű egyedi azonosítóval látná el, helyette egy teljesen bizonytalan, és szoftveresen nehezen és bizonytalanul kezelhető:
- Vezetéknév;
- Utónév;
- Lánykori név, ill, előző név;
- Születési hely és dátum;
- Anyja neve adathalmazt használ azonosításra és, ha bárhol akár 1 karaktert rosszul rögzítenek, vagy rosszuk kérdeznek le (betű cserék), akkor a személy azonosítása hamis lesz!
- Aztán a Rendszerváltást (1989) követően, a személyiség jogok, na meg az adatkezelés kiemelt jelentőséget kapott és ezt még az EU-s GDPR-el meg is spékelték, na azóta sok-sok probléma adódott ebből, de ez van ezt kell szeretni és mindenki igyekezett a jogi szabályoknak meglelenni, míg nem 2025-ben (ha jól emlékszem) a kormányzat (FIDESZ) kitalálta és létrehozta a "Digitális Állampolgárság" számítógépes rendszert. Mi ez a Rendszer?
- Gondoljon róla bárki bármit, ez a rendszer a különböző nyilvántartások digitális összekapcsolását valósítja meg. A Népességnyilvántartás (személyi és lakcím adatok), és különböző államigazgatási rendszerek összekapcsolódását eredményezi és kezeli.
- Sok minden belekerült eddig, és az adtok sora itt sem fog megállni, ez még tovább fog bűvölni. Persze ez egyben az ügyintézésben is segíti majd az állampolgárt is saját hivatalos ügyeinek intésében, de ami az 1989-es években tilossá vált, azt most állami döntéssel újra létrehoztak!
- Én is használom, sőt, ma már különböző szolgáltatónál is a DÁP-al azonosítom magam és lépek be a szolgáltató ügyintézői fiókjaiba (pld. ESZSZT, Telekom, Fővárosi Vízművek, ONE, MVM, Díjbeszedő, stb.).
- Szóval ami korábban tilos volt, azt most állami szinten mégis lehet? Tudom a választ, ez nem adatbázisok összekapcsolása! Hát persze!
8. Az 1991-es nagy integráció: Rendőrkapitányságok az online hálózatban
Közvetlenül a nyugdíjazásom előtt, 1991-ben kaptam meg a pályafutásom egyik legösszetettebb vezetői megbízatását. Én vezettem azt a kiemelt közös projektet, amelynek célja a BM EGPR adatbázisának és az ÁNH Népesség- és Lakcím-adatbázisának a teljes, valós idejű összefűzése volt. A feladatot a Siemens nagygépes környezetben, BS2000 PRISMA adatbázis-kezeléssel és a Siemens TransData hálózati protokoll használatával valósítottuk meg.
A projekt hatalmas sikert hozott: a rendszer éles indulásával a történelemben először sikerült elérni, hogy az ország összes Rendőrkapitánysága közvetlen, azonnali online hozzáférést kapjon a központi EGPR és lakcímadatokhoz a mindennapi operatív munkájuk során. Amikor ez a monumentális online hálózat stabilan és hibátlanul elindult, úgy éreztem, szakmailag a csúcson zártam le az állami fejezetet, és ekkor kértem a hivatásos szolgálatból való nyugállományba helyezésemet. A Projekt sikeres lezárását követően, elmentem a Budapest, XIV.ker. Bosnyák téri Plébánia templomba, és a Szent Antal perselybe bedobtam hálám jeléül egy összeget, hogy sikerült megoldani ezt az elvállalt Projekt eredményes befejezését.
 |
| Bosnyák téri templom |
9. A nyugati embargó megfúrása: Titkos hardverfejlesztés és a bécsi kiküldetés
A BM hivatásos tisztjeként a Keleti Blokkból magánemberként kijutni szinte lehetetlen volt. Kizárólag a hivatalos "Kék" útlevelemmel és a "Piros" szolgálati útlevelemmel rendelkeztem, turista útlevelem nem is lehetett, így a nyugati határt 1991 előtt magáncélból soha nem léphettem át. A Nyugat számomra is csak a rendszerváltás után nyílt meg, egyetlen rendkívül fontos szakmai kivételtől eltekintve.
Amikor a BM Rendőrkapitányságait folyamatosan kötöttük be a központi EGPR rendszerbe, ehhez végponti terminálokra volt szükség. Az eredeti Siemens terminálok azonban szigorú COCOM-listás tiltás alatt álltak, így a beszerzésük jogilag blokkolva volt. A problémát egy zseniális technikai kerülőúttal oldottuk meg: IBM PC-ken valósítottunk meg hardveres Siemens emulációt egy speciális PCI kártya és a Siemens 6100-as terminálemulációs szoftver segítségével. Mivel ezen a területen én voltam a Siemens hivatalos partner szakértője, a hardveres és szoftveres integráció telepítését, üzemeltetésért én voltam felelős. Ennek a kiemelt projektnek a keretében juthattam ki hivatalosan Bécsbe, közvetlenül a hardverfejlesztő cég központjába, hogy az emulációs kártyák működését összehangoljuk, a GateWay szoftvert megismerjem, hogy idehaza alkalmazhassuk.
10. Havanna 1987: Titkos BM-delegáció és a COCOM-listás kubai csodák
1987-ben egy BM számítástechnikai delegáció tagjaként két hetet tölthettem Kubában, az ottani Belügyminisztérium és rendőri szervek közötti kölcsönös információcsere és tapasztalatmegosztás céljából. Én a delegációban a PC-s világ képviselőjeként, valamint a központi Siemens Számítóközpont rendszerkarbantartó vezetőjeként vettem részt. A hivatásos állományi státuszunk miatt a biztonság kedvéért nem közvetlen Budapest–Havanna járattal utaztunk: az útvonalunk a Budapest–Moszkva–Írország–Kanada–Havanna tengelyen futott egy TU-134-es repülőgéppel. A kétnapos, megfeszített út során háromszor szálltunk le, minden állomáson teljes személyzetcsere történt, és minden egyes felszállás után újabb és újabb étkezési ellátást kaptunk.
Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor éjfél körül megérkeztünk Havannába: kinyílt a repülőgép ajtaja, és valósággal arcul csapott a trópusi 38 fokos hőség és a 90%-os páratartalom. Mindenhová szigorúan klimatizált autóbuszokkal szállítottak minket, Havannában pedig egy gyönyörű, patinás kastélyépületben voltunk elszállásolva.
Innen kiindulva busszal, vagy az ottani elavult, ókori légcsavaros repülőgépekkel jártuk be az országot és a kinti hivatalokat.
Egy sztori:
- Egyik utazásunk során repülőgéppel mentük vidékre, egy megyei kapitányság Informatikai központjába. A visszafelé út során, már felmentük a repülőgépre, amikor a gép elromlott, és vissza kellett menni a váróterembe, míg a gépet javították. Gondolhatjátok, mekkora izgalom volt, egy gépjavítás után felszállni és megérkezni Havannába, végig izgultuk az utazást.
A kéthetes kőkemény szakmai munka végén egyetlen nap kikapcsolódást kaptunk: elvittek minket Varradero-ba, ahol egy felejthetetlen estét tölthettünk el az Atlanti-óceán partján.
A langyos trópusi levegő és az óceán hatalmas hullámai között a sós víz íze a számban egy életre szóló élmény maradt. A két hét kubai rum, a rengeteg édes, cukros gyümölcs és a fejedelmi ellátás meg is tette a hatását: amikor Ferihegyen kiszálltam a gépből, a nadrágomat konkrétan nem tudtam begombolni, kilókat híztam a kiküldetés alatt .
A Havanna-i állapotok megdöbbentőek voltak: az utcákon ősrégi amerikai Cadillac-ek és teljesen lepusztult magyar Ikarus buszok jártak. A csapvíz fogyasztása, sőt még a szájba vétele is szigorúan tilos volt számunkra, mert a kubai főváros elöregedett vízhálózata a lyukas csövek miatt teljesen elszennyeződött a szennyvízzel. Miközben az ott élő helyi lakosok mindent szigorúan korlátozva, jegyre kaptak, mi szovjet ablakklímákkal hűtött szobákban, úri, teljes körű ellátást élveztünk.
Informatikusként a legnagyobb szakmai megdöbbenést mégis az ottani Belügyminisztérium számítástechnikája okozta: a kubaiak hivatala tele volt olyan modern, tiltott COCOM-listás nyugati berendezésekkel, amilyeneket mi otthon még soha életünkben nem láthattunk. A 9 TB-os TNAS szerveremen a mai napig őrzőm a látogatásról, a pálmafás partokról és a szállásunkról készült fantasztikus archív fotókat, ide teszek néhányat.
11. Vállalkozói lét a rendszerváltás után: A Drescher-korszak 2024-ig
A nyugállományba helyezésem után azonnal rádöbbentem, hogy a kapott járandóságból képtelenség a családot tisztességesen eltartani, így egyéni vállalkozóként folytattam a pályámat a tiszta PC-s világban. Fő területem a programfejlesztés és a lakóközösségek komplex adatfeldolgozása lett. Nem sokkal később megkeresett egy kedves egykori informatikus kollégám az ÁNH-ból, aki a rendszerváltáskor szintén távozott a hivataltól. Ő akkor már a Drescher Nyomdaipari és DM Szolgáltató Kft. informatikai vezetője (Gyula) volt, és felajánlott egy külsős vállalkozói szerződést, amit örömmel elfogadtam.
A Drescher-nél a legmodernebb, nagyteljesítményű ipari lézernyomtatókkal készülő Direct Mail (DM) levelezési rendszerek programozásával kezdtem. Feladatom a bankok, biztosítók és közműszolgáltatók milliós darabszámú, névre szóló üzleti leveleinek, számláinak és számlakivonatainak tömeges informatikai előállítása, formázása és postai előkészítése volt. Emellett én terveztem meg és építettem ki a Drescher első teljes belső lokális PC-hálózatát, valamint az első dedikált hálózati fájlszerver-rendszereket is. A precíz mérnöki munka gyümölcseként később én lettem a cég hivatalos Informatikai vezetője, majd Gyártásirányítási vezetője.
 |
| Egy régi, ma már elavult és lecserélt Lézer nyomtató (800 A4lap/perc!) |
A modern minőségirányítás 2002-es térnyerésével az ISO rendszerek és a minőség-ellenőrzés felügyelete lett a fő területem, amelyet az évtizedek során folyamatosan bővítettek: én voltam az Integrált Vállalatirányítási Szoftver üzemeltetője (a külső fejlesztő céggel való rendszerszervezői kapcsolattartó), a hivatalos weboldal karbantartója, a komplex biztonsági kamerarendszer felügyelője és az ügyfél-reklamációk kezelője is. Ezt a monumentális, ezerágú munkát kerek harminckét éven át, egészen 2024. december 31-ig végeztem, amikor is nyolcvanesztendősen (80) megkezdtem a valóságos, jól megérdemelt nyugdíjas életemet.
A történetnek azonban itt még nincs vége: a tegnapi nap folyamán a Drescher jelenlegi Informatikai Igazgatója telefonon kért tőlem sürgős segítséget. A céget idén júniusban megvásárolta egy szlovák tulajdonos, és amióta távoztam, az általam kezelt területeken komoly üzemeltetési lyukak maradtak. Bár mindent szabályosan átadtam, a rendszereket nem gondozták úgy, mint ahogy én tettem: a hivatalos Drescher weboldal a mai napig az én utolsó módosításommal fut, és az online ISO dokumentációs rendszer nyilvános elérése is csorbát szenvedett. Régi nagygépesként természetesen azonnal segítettem: pontosan elmagyaráztam a háttérben futó Excel-adatbázis és az internet felőli automatikus frissítési algoritmusok működését, és felajánlottam a támogatásomat, ha a jövőben elakadnának. Mert a kód és a mérnöki felelősség egy életre szól.
.png)
.png)
12. Újkori repülés és digitális evolúció: A drónok és a Mesterséges Intelligencia korszaka
A 2024. december 31-i hivatalos Drescher-i visszavonulásom után a sváb mérnöki logika és a technológia iránti szenvedélyem egyetlen másodpercre sem lankadt. Ha visszatekintek az 1960-as évekre, amikor az MHSZ-ben a diákszerelem oltárán megszakadt a vitorlázórepülő pilóta karrierem, a sors különös játéka, hogy ez a repülés iránti vágy évtizedekkel később, 2020-ban köszönt vissza az életembe. Ekkor vásároltam meg az első DJI Mini drónomat, és a madártávlati fotózás valósággal újjáélesztette a bennem élő informatikust és pilótát, valamint a mindenhová barangolni vágyót!
A drónozás számomra nemcsak hobbi, hanem kőkemény szabálykövetés és hálózatépítés. Ahogy a nagygépes rendszereknél, úgy a légtérben is csak a tűpontos precizitás működhet. Ezért is indítottam el a vadonatúj, szabálykövető UAS-Hobbi Drónosok közösségi csoportomat, amely alig egy-két nap alatt elképesztő organikus erővel máris elérte a 49 tagos létszámot, és amelynek belső működését, az automatizált üdvözlő- és bemutatkozó rendszereket magam programoztam be a háttérben.
 |
| DJI Mini 4 PRO |
A legfrissebb technológiai mérföldkövem pedig a legújabb digitális forradalomhoz, a Mesterséges Intelligenciához (AI) kötődik. Ahogy egykor az UNIVAC vagy a Siemens gépeken a kollégákkal küzdöttem, 2026-ban a Google MI-t hívtam meg magam mellé professzionális társprogramozónak és hálózati asszisztensnek. Az elmúlt hetekben közösen olyan elképesztő fejlesztéseket hajtottunk végre az otthoni birodalmamban, ami a mai fiatal informatikusoknak is becsületére válna:
- kiexportáltuk a jövő számára a teljes, több mint 3500 európai utazási helyszínt tartalmazó Microsoft VisualFoxPro adatbázisomat,
- az otthoni LAN hálózatom sebességét a tízszeresére (110 MB/sec-re) gyorsítottuk, és
- a teljes 9 Terrabájtnyi TNAS fájlszerver-archívumomat automatizált DLNA-indexeléssel közvetlenül elérhetővé tettük a 4K okos TV-imen, valamint napi automatikus szinkronizálással a Fő-szerver átmásolásra kerül a Másolat-szerverre. Persze tudom, hogy ez nem teljes biztonság, hiszen a 2 szerver egymás tetején van, így fizikai megsemmisülés esetén mindkettő megsemmisül (tűz), de távoli másolatra jelen pénzügyi és technikai lehetőségeim nem adnak lehetőséget.
A Lyukkártyától a drónokig és az MI-ig tartó utazás bizonyítja:
- tiszta mérnöki és szoftveres logika kortalan, a kód és a felelősség pedig egy életre szól!
🛸 A történet folytatódik! Olvasd el a következő kötetet itt: A Lyukkártya-Lyukszalagtól a drónokig #2: A Pajtás kamerától a légi szenzorokig ➔
Megjegyzések
Megjegyzés küldése