Kalandozás Európában - 2022.07.16.

Arra ébredtünk, hogy Menni kéne, Menni kéne, Menni kéne!

Útközben, valahol Ausztriában (mellékterméke a napnak)

Össze szedtük magunkat és elindultunk. A múlt héten bele akadtam egy bejegyzésbe a Facebook-on, melyben a "Barátság Klub" (részletek) hirdetett egy kirándulást Ausztriába, megnéztem a térképen (Google Maps), nincs is olyan messze 4 óra oda, 4 óra vissza, ez bőven belefér 1 napba.

Ez lett belőle:

Egész napos utazás Google GPS nyomkövetéssel

Reggel 9-kor indultunk és este 22 óra után érkeztünk haza (Budapest - Ausztria - Budapest):

• 961 km és
• 10:37 autós utazás (vezetés).

Amikor megnéztem a térképen és körbe néztem milyen hely is ez a Myrafäll:

• csodás hely ez biztos,
• de majdnem az is biztos, hogy ez bizony már nem nekünk való,
• de arra jó, hogy kimozduljunk a 4 fal közül,
• egész nap klímás utazás, akkor és ott állunk meg, ahol szeretnénk,
• és nem is fix a program, bármit változtathatunk menet közben (nem úgy mint egy csoportos utazás során!), szóval indulunk.

Még gyorsan bedobtam a Lottó szervényt, aztán 9 körül el is indultunk.

Az árpád hídon haladva felfigyeltünk a Jánoshegyi (Erzsébet királyné kilátó) alatt az erdő felett gomolygó füstre, na úgyis arra felé fogunk autózni, majd kiderül mi is az ott. Közelebb érve a Pasarét felé közeledve, már jól látható volt, hogy ott bizony ég az erdő. És valóban a Budakeszi úton már ott szorgoskodtak a Tűzoltók, bizony nem volt egyszerű a feladat, hiszen az erdőt csak gyalogosan lehetett megközelíteni, éppen amikor ott elhaladtunk érkezett meg egy tűzoltó autó (mögöttünk).

Tűz a János hegyen, az Erzsébet királyné kilátó alatt

M1 = tragikus közlekedési viszonyok

(Szombat van!) Szélén lassú járművek, ezért mindenki a belső sávban közlekedik, jobbra tartás megszűnt létezni, így aztán a belső sáv is hamar megtelik (hazafelé Győr-től Tatabányáig (!). Miért is:

A lassú mögött nem megy senki, csak egy másik lassú. A két lassú közé szintén nem megy ki senki, hiszen újból be kell menni a belsőbe, még akkor sem, ha kilométerre van a másik! Aztán, ha előzésbe kezd egy lassú jármű (teherautó, busz, autókat szállító karaván, vagy csupán egy olyan aki a belsőben szeret autózni 80-al, na ekkor megtelik a belső sáv!

Feloldás? (néhány furcsa gondolat)

• A teherautók 70-es korlátozását ideje lenne feloldani, ezek a teherautók már nem olyanok, mint 1990 előtt!
• Jobbra tartási kötelezettség!
• Az autópályára nem való járművek kiszedése a forgalomból, ja persze ehhez Rendőrség kellen, na de az nincs!
• Hétvégeken a teherautókat nem kéne felengedni az autópályákra, főleg nem, ha a vendégmunkások éppen szabadságra jönnek/mennek!, stb.

Kalandozások az M1 autópályán

Győrt elhagyva megváltozik a világ, a Győr - Sopron (M85) / Győr Szombathely (M86) gyorsforgalmi utat még csak a szlovákok és a lengyelek fedezték fel, ja meg persze azok a magyarok, akik a gyorsforgali utat autópályaként használják és elsuhannak mellettünk, mintha állnánk.

Hát persze hiszen 2 x két sáv, és közte elválasztó sáv van, de ettől ez még nem autópálya!
Na mindegy is, rohanjanak, Ő dolguk, mikor sietnek a temetőkbe!

Szóval Győrnél az M85-re átevickélve, már élvezet a vezetés, nincs forgalom, nincsenek teherautók (ritkák!), és az út minősége valóban gyorsforgalmi, az M85-ösön 3 parkoló is van, benzinkút az nincs!

A határt Sopronnál léptük át, ja előtte megtankoltunk még az "ólcsó" ársapkás benzinből, hogy ne a drága nyugati-t keljen tankolni Ausztriában (2.06- 2.09 €/l, a 95-ös odakint), a határon senki, csak úgy átsuhantunk. MOL kút, napi korlátozás 50 liter, belefértem, csak 42 liter hiányzott. A kút tele volt "D" felségjelzésű autóval, így bizony sorban állás volt.

Határátlépés - irány a 21.sz főúton Pernitz felé

Folytattuk az utunkat, átléptük a határt, ellenőrzés ugyan volt, de éppen el voltak foglalva az osztrák Határőrök egy magyar rendszámú kisbusszal, így megállás nélkül átléphettük a határt.
Na innen kezdődik a nyugalom, ilyenkor mikor átlépem a határt, mindig elönt a melegség, a nyugalom, jól érzem magam, magam mögött hagyhatom (ahogy haladunk beljebb Ausztriába) a magyar közlekedési morált, ez az Én világom!

Az A3, majd az S31, onnan az S4, majd Wiener NeuStadt-ot kikerülve Wien felé az A2, és 10 km után letérve a 21.sz úton folytattuk az utazást a végcélunk felé Pernitz irányába.

Pernitzbe érve egy megállás a helyi Billa-ba, ahol bevásároltunk édességből (a teljes családnak, gyerekek és unokák, persze nekem is!), aztán folytattuk a Prnitz-ből kiágazó Myrafälle völgybe az utunkat. A célunkhoz étve, bizony már 14:30 is elmúlt és még nem ettünk semmit sem, ugyan van 5 parkoló, de mind tele, csak messze a bejárattól állhattam volna meg, tömeg, hőség (a kocsiban egy halom csokoládé), enni is kéne már valamit (cukor betegek vagyunk) különben baj lesz. Az M1-en vesztettünk 1 órát.

Pernitz - Myrafälle szurdok-völgy

Azt a döntést hoztuk meg, hogy a szurdok völgy meglátogatásáról lemondunk (valószínű véglegesen), látva a tömeget, ismerve az Interenet, hogy bizony a lépcsőkkel teletűzdelt utat már nem valószínű, hogy végig tudnánk járni, na és utána az országúton visszagyalogolni a parkolóban hagyott autóhoz.

Annyi még belefér, hogy elautózzunk a völgy végéig, közben megesszük a magunkkal hozott ennivalót.

Ez is történt, a völgy autóval járható végében egy hatalmas parkoló (fizető automatákkal), itt visszafordultunk. Elindulunk hazafelé, de nem az idefelé vezető úton, hanem egy kicsivel tovább autózunk még Pernitz-től és egy kedvenc völgyünkben a Schwarza völgyében Payerbach - Glognitz felé megyünk.

Pernitz - Gutenstein

Útközben a 21.sz. főúton Gutenstein előtt láttunk 2 kastély épületet, az egyik szerepel a Google térképen, mint ház, a másik nem, ez utóbbit közelebbről is meg tudtam nézni, társasházként használják.

Gutensteint elhagyva letérünk a 21.sz. főútról és a Klostertal völgyében jutunk el a Schwarza völgyébe, a 27.sz. főútra.

Klostertal

Ezt a környéket ismerjük még az 1990 évekből, akkor Payerbach-ban kb 10 évig visszajártunk, egy "Tirolerhof" nevű panzióba (azóta már megszűnt), ez a környék volt a kedvenc. Magában a Klostertal-ban azóta nem jártunk, csak a Schwarza völgyben, legutóbb 2022 tavaszán.

A Schwarza völgy egy jó minőségű út, rengeteg kanyarral, hiszen a folyó völgyét követi, helyenként leszűkül, helyenként kitárul, és a folyó többször keresztezi az utat. Itt nehéz megállni, csak a hidak környezetében van lehetőség félreállni rövid időre, nézelődni, fényképezni, most is így tettem.

Schwarza völgye

Megérkezve Payerbach-ba, megállunk a cukrászdánál, és ittunk egy jeges kávét, ami valóban jeges volt, tele jéggel.

Payerbach (Gloggnitz)

Tovább folytatva utunkat hazafelé, a Waze-ból töröltem az osztrák matricát, így nem vitt fel az autópályákra, helyette, ismeretlen útvonalon (mégsem ismeretlen, mivel az egyik településen már korábban jártunk, a kávézó és a mellette lévő templom ismerős volt), hegyen-völgyön keresztül eljutottunk a határra Sopronkeresztúr (Deutschkreutz) / Kópházánál visszaérkeztünk Magyarországra, aztán az M85 - Győr - M1 - Budapest lett volna az útvonal, de az M1 tragikusan használhatatlan volt, így aztán Tatabányánál le is tértünk a régi 1.sz. főútra és csak Budapest közelében tértünk vissza az autópályára. Minden autós a belső sávba váltott matricát, a szélén teherautók, lassú vontatmányok és rengeteg külföldi rendszámú autó sokasága tette lehetetlenné az 50 feletti utazó sebességet.

Útközben keresztül/kasul (Hegyen-Völgyön)

Na persze az 1.sz. főúton sem volt túl sok szerencsénk, mert előttünk egy magyar rendszámú autó 60-al száguldott, előzni pedig nem lehetett, mert záróvonalak, kanyarok, meg szembe jövő nagy forgalom, így aztán az eredetileg tervezett 20 órai hazaérkezés helyett 22 óra után értünk haza. Odafelé +1 óra, hazafelé +1 óra, hát így jártunk.